Sokféle játszmát játszunk, bizonyos típusúakat egész életünkön keresztül, öntudatlanul. Van bennünk egy nem tudatos forgatókönyv az életünkről, ez a gyermekkorunkban íródott sorskönyvünk. Játszmáinkat e sorskönyvnek megfelelően „választjuk”, és a jeleneteket újraélve mindig megerősödünk abban, hogy a világról alkotott – nem tudatos – képünk megfelel a valóságnak.
Fölérendelt kontra alárendelt
A játszmák nem egyenrangú kapcsolatban lévő emberek közötti hatalmi harcok. Ebben a harcban az egymással szemben álló felek különböző énállapotokba helyezkednek.
– Vannak fölérendelt énállapotok, például a gondoskodó szülői énállapot, amikor a másikat pátyolgatjuk, mert feltételezzük, hogy nem boldogul egyedül, illetve a dirigáló vagy kritikus szülői énállapot, amikor szintén jobbnak gondoljuk magunkat és utasítgatjuk, élesen kritizáljuk a másikat – sorolja dr. Füzesi Györgyi pszichológus, tréner, az Identity társasjáték megalkotója. – Ezzel szemben állnak az alárendelt énállapotok, például az alkalmazkodó gyerek, aki alárendelődik, a lázadó gyerek, aki folyton ellenáll, illetve a sérült gyerek, aki tehetetlennek érezve magát, panaszkodik, sír. Ha a feleség azzal fogadja a férjét, hogy: „megint későn jöttél haza, nem csinálsz semmit itthon”, akkor dirigáló szülői énállapotban van. Ha a férj bocsánatot kér, azzal az alkalmazkodó gyerek énállapotba helyezkedik. A helyzet akkor válik játszmává, ha énállapotváltás történik, azaz a férj azt mondja: „és te mit csinálsz, amikor hazajövök, rendetlenség és kosz fogad”. Ez a „te viszont…” játszma vagy „libikóka”, amikor hol az egyik fél kerekedik felül, hol a másik.
„Rúgj belém!”
– Ebben a játszmában egy autoriter típusú ember az egyik fél. Olyan játszmapartnert választ magának, aki egy idő után elhagyja. Ez összefügghet azzal, hogy például gyerekkorában az anyja nem figyelt rá, ezért rosszalkodással próbálta felhívni magára a figyelmét, amiért büntetést kapott. Játszmáiban tudat alatt a gyerekkori elutasítást akarja újra és újra megélni, és addig provokálja a partnerét, amíg ez meg nem történik. A társa a „most elkaptalak, te…” játszmát játssza. Neki tudat alatt az a célja, hogy a partnere megerősítse abban a hitében, „minden férfi megbízhatatlan”. Ezért egy ideig túlságosan béketűrőnek mutatkozik, majd váratlanul borít – mondja dr. Füzesi Györgyi.
„Segíts rajtam, úgyse tudsz!”
– Itt az egyik fél sérült gyermeki énállapotba helyezkedve tanácsot kér, a másik pedig fölérendelten, gondoskodó szülői énállapotban tanácsot ad. A tanácskérő azonban az „igen, de” szavakkal minden tanácsot elutasít. A szereposztás a sokadik tanács után megfordul, a tanácsadó kudarcosnak kezdi érezni magát, a társa pedig kritikus vagy dirigáló szülői énállapotba helyezkedve fölé kerül. A segítő úgy léphet ki ebből a helyzetből, ha például azt mondja: „nem vagy befogadó állapotban, mondd el inkább te, hogy mit gondolsz”. Előfordulhat az is, a tanácsot kérő rádöbben arra, hogy hatalmi manipulációt folytat, és azt mondja: „inkább arra van szükségem, hogy meghallgass” – magyarázza a pszichológus.
A játszmákból kilépve
– Ha az egyik, a tudatos fél felnőtt énállapotban egyenrangúan kommunikálva feltárja, ami a lelkében van, akkor megszűnik a játszma – állapítja meg a szakember. – Szemrehányások és követelőzések helyett kapcsolatba lép az érzéseivel, és énüzenettel kommunikál. Például a „miért teszed ezt velem, hogy állandóan a haverokkal lógsz?” kérdés helyett azt mondja: „szeretném, ha segítenél”. Értő figyelemmel, az érzések visszatükrözésével a tudatos fél a társát is kihozhatja a sérült gyerek énállapotból, aki immár felnőtt énállapotban meg tudja oldani a problémáját.
Bántás helyett intimitás
Aki szeretné játszmamentessé tenni a kapcsolatát, annak érdemes gyakorolnia az énüzenetet és az értő figyelmet – az egyenrangú kommunikáció eszközeit. A sorskönyvi háttér feltárásához azonban javasolt szakember segítségét kérni.
– Egymás bántása nagyon intenzív élmény, összeköti a résztvevőket. Amikor e kapocs megszűnik, űr támad a helyén, amit csak lassan, fokozatosan lehet betölteni intimitással. Érdemes erre a változtatásra időt, energiát szánni, mert ha nem játszmázunk tovább, akkor intim, őszinte, hiteles, egyenrangú kapcsolatban lehetünk magunkkal és egymással, azaz boldogan élhetünk – summázza dr. Füzesi Györgyi.
EZ IS ÉRDEKELHET:
- HOGY LEHETSZ ILYEN? – A PÁRKAPCSOLAT EMÉSZTŐ KONFLIKTUSAI
- 11 LÉPÉS A BOLDOGSÁG FELÉ
- VAN MÉG HŰSÉG EGYÁLTALÁN?
