Sokszor hallottam párkapcsolati témák felvetődésénél: ,,Majd meglátom!” A mai fiatalok, többnyire lányok, nők többsége igen magas elvárásokat támaszt a férfiak felé. ,,Legyen autója, lakása, de minimum albérlet. Legyen pénze, csóróval én össze nem jövök! Legyen jóképű, vicces! Vigyen el ide, vigyen el oda, vegye meg ezt, vegye meg azt.” És így tovább…

Zsigeri boldogtalanság

De vajon ezek a hölgyek ugyanezekkel a ,,paraméterekkel” rendelkeznek? Azoknak az elvárásoknak, amelyeket ők támasztanak – fordított esetben – ők is megfelelnének? Ha a tükörbe néz, egy gyönyörű, kiegyensúlyozott, jó humorú, tehetős nőt lát? Ő is biztosítani tudná mindazt, amit a férfitól elvár?

A boldogtalanság egyik forrása az a megannyi elvárás, amelyből nem engedünk. Az elvárás éppoly alapvető emberi tulajdonság, mint az ítélkezés, talán élni sem lehetne nélküle. A zsigereinkben van. Kérdés, hogy ez kinél mekkora méreteket ölt, mert annál inkább megkeseríti önmaga és mások életét. Főleg másokét, mivel az nyilvánvaló, hogy benne nem lehet hiba. Ilyennek-olyannak kell lenned, stb. Ha ma beszélgetek valakivel, szinte az első, hogy az elvárásait sorolja, legyen szó bármiről. Ám az elvárt dolgok kierőszakolása, folytonos mondogatása, hiányolása miatt észre sem vesszük, hogy a másik tönkremegy mellettünk, hogy elidegenedik. Közben pedig nem látjuk meg azokat a dolgokat, amelyek önmagában is boldoggá tehetnének minket. Ezek talán olyannyira hétköznapiak, hogy nevetséges lenne nekik örülni.

Magamnak bizonyítottam

Amikor elkezdtem az általános iskolát, apám azt mondta: ha nem fejezed be, nem érsz majd a világ szemében semmit. Amikor a gimnáziumot kezdtem, azt mondták: ez csak egy ugródeszka. Önmagában semmit sem ér, kell, hogy érts is valamihez. Időközben eltelt 12 év az iskolapadban tele elvárásokkal a szülők és a tanáraim által, és még mindig sehol sem tartottam, mondták. Ha volt valami, amit utáltam életemben, az az iskola volt. Egysíkú gondolkodást, csőlátást erőltető, a meglévő előírásokba való belesüppedést elváró helynek tartottam. De menni kellett. Egy birkanyáj tagjának éreztem magam. Később, amikor az egyetemet elkezdtem, azt mondták, ha elvégzem, jutok valamire, büszkék lesznek rám. De akkor már nem akartam megfelelni, és nem is kellett senkinek. Magam miatt tanultam. Magamnak bizonyítottam.

Visszagondolva: húsz évet töltöttem iskolapadban, jó tanulóként, jó magaviselettel. Ám most sem érzem, hogy a papírokon kívül bármiféle előnyhöz jutottam volna abból, hogy másoknak megfeleltem. Ma még több az elvárás és még több a kihívás, de ezekben már nem érzem a kötelességet hosszú ideje.

A saját kihívásaim és elvárásaim sokkal fontosabbak, mint azok, amelyeket mások elvárnának tőlem.

Elvárások, amiknek működniük kell

A szülői és párkapcsolati elvárások gyakorta oly mértékig magasak és merevek, hogyha valaki nem tudja telesíteni – és többnyire nem tudják –, akkor az szorongást szül, a kudarc pedig agressziót. Ha nem akarjuk bevallani ,,csúfos elbukásunkat”, ,,gyengeségünket” a családunk vagy a párunk előtt, akkor a ,,legideálisabb” megoldást választjuk: a hazugságot.

A szeretetkapcsolatokban persze lehetnek elvárások: ,,Ne csalj meg!, ,,Légy őszinte!”, ,,Beszéld meg velem!”. De ezek az elvárások nem azon végletek, amelyek teljesíthetetlenek. Ha ezek az apró, de igen fontos elvárások nem működnek egy szülő-gyermek, férj-feleség kapcsolatban, akkor ott valami nagyon elromlott.

Talán nem ez a jó irány

Sokan nem tudnak különbséget tenni elvárás és követelés közt. Ha értelmezzük a két fogalmat, akkor hatalmas eltérés látható, érzékelhető. Köszönőviszony sincs köztük. Ezek az emberek arról ismerhetők fel, hogy folyton veszekednek. Nem elég, hogy nem tud értelmezni, még a perpatvarok ellenére sem gondol bele, hogy túllőtt a célon, vagy hogy nem ez a jó irány. Könnyebb a másikra mutogatni, őt szidni, mint feltenni a kérdést: ha én mindezeket akarom, miért vagyok itt vele? Vagy miért nem teremtettem vagy teremtem meg magamnak? Legyen szó bármely kapcsolatról, amely szeretetre épül, ha konkrét elvárások lappanganak benne, azok előbb-utóbb kitörnek, és csalódás lesz a vége. Utórengései pedig hosszú évekig is eltarthatnak belátás nélkül, mégpedig a másik hibáztatásával.

Irigylem azokat az embereket, akik elvárások nélkül élhetnek. Hozzáteszem, nagyon kevesen vannak.

De akkor már hiába

Emlékszem óvodáskorú lehettem – még őszinte ember –, amikor is, ha ajándékot kaptam bárkitől, árgus szemek figyelték, hogy örülök-e neki, s egyben el is várták, hogy ujjongjak természetesen. Ha azonban nem tetszett, nem örültem, nem mosolyogtam, csak félretettem. Évek múlva nagyanyám jó tanácsait megfogadva örültem, mert elvárták.

Nem sokáig tetszelegtem az nagyanyám által rám adott jó modorban, kényelmetlen volt, és nem is állt jól, így hamar levetettem. Nekem nem áll jól, hogy mások önzését kielégítsem. Ha valami nem tetszik, jogom van hozzá, hogy ne örüljek, ne hazudjak. Ha olyan emberrel történik ilyesféle jelenet, akit szeretek, akkor is megteszem, mert ő nem sértődik meg. Ha mégis, újra kell gondolni a kapcsolatot. Egyszerű, rövid pszichológiai teszt, vizsga.

Mindenesetre én nem vagyok optimista az elvárásokkal szemben. Sok elvárásunk van, aztán még több, majd észre sem vesszük, ahogy növekednek, gyülemlenek és elpofátlanodnak.

Az emberek soha nem arról voltak híresek, hogy megkönnyítenék saját, illetve mások életét. Sőt…

Jobb minden nap bosszankodni, mint a kevesebbel beérni. Közben rengeteg év telik el az életünkből és valamennyiünk elvárásai egy láthatatlan kukában landolnak majd. Minden olyan dologgal, amely felesleges, időrabló és igazságtalan volt. De akkor már hiába.

EZ IS ÉRDEKELHETI:

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

Diétás ropogtatnivaló: házi répachips
Egészséges snackre vágysz, ami belefér a diétába is? A házi répachips pár perc alatt elkészül, és garantáltan bűntudat nélkül ropogtathatod.
A változókor titkos tünete: ezért szökik fel a vérnyomásod
A változókor számos kellemetlen tünettel járhat, mint a hangulatingadozás, hőhullám vagy álmatlanság. De vajon tudtad, hogy mindez a vérnyomásodra is hatással lehet?
Őszi ízorgia: saláták, amikbe beleszeretsz
Az ősz a színek, ízek és vitaminok időszaka. Ha szeretnél változatos, tápláló és könnyen elkészíthető salátákat az asztalodra, ezek a receptek tökéletesek: lédús sült paradicsom, fűszeres édesburgonya, ropogós céklacsipsz, grillezett ananász – mindez egy tálban, hogy a hűvösebb napokon is tele legyél energiával és vitaminnal.
5 magyar étel, amit soha ne egyél vacsorára, ha diétázol
Ha fogyni szeretnél, nem mindegy, mi kerül a tányérodra este. Vannak magyar ételek, amelyek bármilyen finomak is, vacsorára igazi kalóriacsapdát jelentenek. Mutatom az 5 legrosszabbat, amit jobb, ha elkerülsz, ha tényleg látni szeretnéd az eredményt a diétádban.
Érzékeny bőr nyáron: így ápold biztonságosan
A nyár a szabadságról, a napsütésről és a könnyedségről szól – de a bőrünk számára ez az időszak gyakran komoly kihívást jelent.
Borok, ízek, élmények: jön a Budapest Borfesztivál
Idén szeptemberben ismét poharainkat emeljük Magyarország legelőkelőbb borfesztiválján. A Budapest Borfesztivál négy napon át, szeptember 11. és 14. között a Budavári Palota történelmi falai között kínál felejthetetlen élményt a bor, a gasztronómia és a kultúra szerelmeseinek.
Cékla minden mennyiségben: ez a fogyókúra titkos fegyvere
Színes, laktató és tele tápanyagokkal – a cékla igazi diétabomba! Fedezd fel, hogyan turbózhatod vele az étrended, növelheted az energiaszinted, és élvezheted az ízletes, egészséges ételeket minden nap.
Fogyj le könnyedén a „6-6-6 sétával” – egyszerű, mégis hatékony módszer
Unod a bonyolult edzésterveket? A TikTok új kedvence, a 6-6-6 séta egyszerű, mégis hatékony módszer, amivel egy óra alatt beindíthatod a zsírégetést és feltöltheted magad energiával.