A bánatevők nem azért fordulnak az ételhez, mert éhesek, hanem azért, hogy megszüntessék a bennük dolgozó feszültséget. Jellemzően úgy vélik, hogy ebben csak a szénhidrátok, a sós és édes nassok segítenek. Ahogy a felvezetőben is írtuk, a legritkább esetben vágyik ilyenkor a bánatos ember párolt halra, brokkolira vagy salátára. Az érzelmi evés egy módja annak, hogy megnyugtassuk magunkat vagy elnyomjuk a negatív érzelmeinket, a stresszt, a dühöt, a félelmet, az unalmat, a szomorúságot és a magányt. Az élet nagy eseményei, vagy még gyakrabban a mindennapi gondok kiváltotta negatív érzelmek vezetnek az érzelmi evéshez, és – finoman szólva – jól megzavarnak minden fogyásra irányuló törekvést.
Mi váltja ki a bánatevést?
Kapcsolati konfliktusok, családi viták, munkahelyi stressz, pénzügyi nyomás, egészségügyi problémák, általános céltalanság mind kiválthatják. Van, amikor csak egy kevés édességet „kell” hozzáenni a szokásos napi menühöz, és van, amikor szinte kontrollálhatatlanná válik a falásroham. A legnagyobb nehézség az, sokszor annyira automatikusan nyúl az ételhez a stresszes ember, hogy ideje sincs végiggondolni, mást is választhat, nem csak az evést.
Hogyan törhetjük meg a bánatevés mintáját?
Először is észre kell venni, hogy negatív érzések gyötörnek bennünket. Ezeknek mindannyiunk életében van helye, de jól látszik, hogy nem egyformák a módszereink a megküzdésre. Meg kell tanulni észrevenni, elfogadni és kezelni. Kívülről nézve könnyen megállapíthatjuk, hogy az evés ugyan átmenetileg segít legyőzni a feszültséget, de nem űzi el azt a konfliktust, amiben éppen vagyunk. Ha azt észleljük, hogy nem érezzük jól magunkat, és emiatt enni szeretnénk, akkor keressünk egészséges rágcsálnivalót, gyümölcsöt, magvakat. Sokszor az is segít, ha iszunk egy pohár vizet, vagy behunyt szemmel egyik kezünket a homlokunkra, a másikat a tarkónkra tesszük, és mentálisan egy pozitív képet hozunk létre a konfliktus helyén. Magyarul, elképzeljük, hogyan oldanánk meg, ha a legjobb formában lennénk. Kezdjünk el beszélni, beszélgetni. Hívjuk fel valamelyik közeli barátunkat, és mondjuk el, mi nyomaszt bennünket, min agyalunk, mi az, amire épp most nem találjuk a megoldást. Ha szabadidőben jön el a bánatevés kényszere, akkor kapcsoljunk be egy kellemes zenét, esetleg táncoljunk is egyet. Ha az unalom vagy a magány feszültségét szoktuk evéssel csökkenteni, akkor vegyünk kézbe egy könyvet, esetleg színezzünk, ezek is sokat segíthetnek.
A séta és a friss levegő mindig segít rendezni a gondolatainkat. Ha van otthon kondibringa, arra is felpattanhatunk húsz percre. A mozgás minden rossz hangulatot elűz. Nagy erő kell persze, hogy belefogjunk, de ilyenkor gondoljunk esetleg Hosszú Katinkára, aki az olimpia másnapján is edzett. Pedig ezer oka lehetett volna lógni, de tudja, hogy az önfegyelem a sikere egyik legnagyobb tényezője. A meditáció ellen sokat berzenkednek, de aki csinálja, az tudja, hogy milyen gyorsan vissza lehet térni az egyensúlyi állapotba tíz perc meditálás után. Néha a házimunka a legjobb orvosság a feszültség levezetésére. Nekiállhatunk kisikálni a kádat, leporolni a könyveket vagy kirobbantani a sarkot. Dupla a haszon, lefoglaljuk magunkat, és közben csodás eredménye is lesz. Ha szeretjük szavakba önteni a bánatunkat, akkor le is írhatjuk, mi bánt. Lehet az konkrét levél valakinek, vagy csak egy önterápiás napló. Ez utóbbinak is nagy hasznát vehetjük.
