MI AZ ELEKTROLITEGYENSÚLY?
Sokat lehet róla hallani, mégis többen vannak azok, akik nem értik, hogy mit jelent – maga az elnevezés zavarja meg az embereket. Ha egy oldat vezeti az elektromos áramot, azt elektrolitnak vagy elektrolitoldatnak nevezzük. Vérplazmánk, a sejtjeink plazmája, a sejtek közötti folyadék és a testnedveink is mind-mind elektrolitoldatok. Ezt a tulajdonságot a bennük oldott ásványi anyagoknak köszönhetik. Szervezetünk négy legfőbb ásványi anyaga a nátrium, a kálium, a magnézium és a kalcium. Ehhez jönnek hozzá a különböző nyomelemek (cink, vas, réz stb.), amelyek fontos szereppel bírnak, de az említett négy ásvány sokkal nagyobb mennyiségben található meg a testünkben, így amikor elektrolit-egyensúlyról beszélünk, azok szintje lesz meghatározó.
Testnedveinkben az említett ásványok oldott, sőt ionos formában vannak jelen, ami azt jelenti, hogy vagy negatív, vagy pozitív töltéssel rendelkeznek. Ez teszi lehetővé, hogy vezessék az elektromos áramot, ettől lesz az oldat elektrolit. Az áramvezetés szempontjából sejtjeink membránját úgy kell elképzelni, mintha minden sejtünk egy apró kis gombelem lenne. A sejtek belseje és külseje között feszültségkülönbség van. Ezt a sejt az ásványok, főként a nátrium és kálium ki- és beáramlásának szabályozásával éri el, a sejteken belül pedig tovább bonyolítja a képet a magnézium- és a kalciumraktárak közötti mozgatása. Sejtjeink működését így alapvetően meghatározza egyebek között a sejten belül és a sejten kívül található nátrium-, kálium-, magnézium- és kalciumionok egyensúlya.
MIÉRT ÉRDEKES AZ ELEKTROMOSSÁG?
Sejtjeink – a sejtek membránjának és a körülöttük lévő folyadékközegnek – áramvezető képessége nagymértékben hatással van a működésükre. A szívizom összehúzódása és elernyedése elektromosan irányított. Az izomsejtek az idegeken vezetett elektromos impulzusok hatására húzódnak össze és ernyednek el. Az izmokon a vázizmokat és szerveink (például a beleink) simaizmait is értjük.
Az idegek az információt testünk távoli pontjai között is elektromos áram segítségével közvetítik. Ahhoz, hogy az izmok összehúzódása és elernyedése zavartalan legyen, ahhoz, hogy az információ pontosan és gyorsan terjedjen, az idegeken, a sejtmembrán külső és belső oldalán a nátrium-, kálium-, magnézium- és kalciumionoknak megfelelő koncentrációban kell jelen lenniük. Nem ugyanakkora mennyiségben, hanem inkább megfelelő arány szerint. Egy mérleg sem akkor van csak egyensúlyban, ha mindkét oldali tálcájában egyenlő számú alma, körte, szilva és szőlő van.
Az egyensúly úgyis létrejöhet, hogy az egyik oldalon mondjuk almából van sokkal több, a másik oldalon pedig körtéből. Így van ez a sejtekkel is. A sejtek közötti térben például tízszer annyi nátriumion van, mint a sejtben. Ellenben a sejtekben majdnem harmincszor annyi káliumion van, mint a sejtek közötti térben.
