A kronobiológia az embereket napszaki ritmusuk alapján csoportokba sorolja, ezek a kronotípusok. Többféle felosztás létezik, amelyek közül a legrégebbi és egyben a legismertebb a korán kelőket pacsirtáknak, az éjszaka is aktív, későn kelő embereket pedig baglyoknak nevezi. Ez a csoportosítás az alvásritmusra és a koncentrálóképességre fókuszál.
Fotó: Shutterstock
Egy viszonylag új felosztás szerint négy kronotípust különböztethetünk meg: a reggeli oroszlánt, az esti farkast, a köztes típusba sorolható medvét és az álmatlanságban szenvedő delfint. Itt az energiaszabályozásra helyeződik a hangsúly, arra, hogy az egyes típusoknál az anyagcsere és a napi ritmus hogyan kerülhet összhangba.
Két sérülékenyebb életszakasz
– Kutatások szerint azt, hogy a kronotípusok közül melyik csoportba tartozunk, fele-fele arányban a genetikai örökségünk, illetve a környezet határozza meg. Vagyis a genetikai, biológiai sajátosságaink mintegy „kijelölik”, hogy számunkra milyen életritmus lenne ideális. Ugyanakkor bizonyos életszakaszokban, bizonyos körülmények között képesek vagyunk változtatni, alkalmazkodni az elvárásokhoz, akár hosszabb távon is más ritmusban élni anélkül, hogy ennek súlyos következményei lennének a működésünkre, az egészségünkre nézve – vezet be a kronotípusok rejtelmeibe dr. Rigó Adrien egészségfejlesztő szakpszichológus, az ELTE PPK egyetemi docense.
– Fiatal felnőttkorban viszonylag rugalmasak vagyunk. Azonban létezik két olyan sérülékeny életszakasz, amikor fogékonyabbá válunk a kronotípussal összefüggő problémákra. Az egyik ilyen életszakasz a serdülőkor, amikor az estiség irányába való eltolódás figyelhető meg, a környezet számára is jól érzékelhető jellemzőkkel (nehéz reggeli felkelés, nappali álmosság, éjszakai aktivitás, alvászavarok stb.). Ezzel szemben, idősödve a reggeliség irányába tolódunk el, és egyúttal kevésbé tudunk alkalmazkodni, idegrendszeri és hormonális okok miatt csökken a rugalmasságunk.
Kronotípusok és betegségek
– Kutatások igazolják, hogy bizonyos betegségekre hajlamosabbak az esti emberek. Ebben az úgynevezett szociális jetlag is szerepet játszhat, vagyis az, hogy az estibb típusú emberek a társadalmi elvárások, például korai kelés, korai munkakezdés miatt kevésbé tudnak a saját ritmusuknak megfelelően élni, és emiatt egészségileg sérülékenyebbé válhatnak. Az okok között szerepelhet a ritmusváltakozás, például az éjszakai műszak is. Az esti emberek hajlamosabbak a szív- és érrendszeri, illetve az anyagcsere-betegségekre – magyarázza dr. Rigó Adrien.
– Különböző belső ritmusaink vannak, így például az alvásnak és az ébrenlétnek, a veseműködésnek, a szívműködésnek, a hormonok szabályozásának is saját ritmusa van. Ha ezt nem vesszük figyelembe, és folyton csak rohanunk, akkor megzavarjuk e belső ritmusok összerendeződését. Ha pedig a különböző biológiai ritmusaink nem működnek összhangban, vagyis deszinkronizáció lép fel, akkor ez komoly működési zavarokat eredményezhet. És a már említett betegségeken túl akár bizonyos daganatfajták kialakulásának nagyobb kockázatához vezethet.
– A különböző szerek használatában, például dohányzás, alkoholfogyasztás, tudatmódosító szerekkel való élés is ők vezetnek – mondja a pszichológus. – Ennek a hátterében az állhat, hogy gyakrabban küzdenek fáradtsággal, alvási nehézségekkel, és ezt igyekeznek kompenzálni. Nagy mintán végzett statisztikai elemzések szerint a hangulat- és az evészavarok is gyakoribbak náluk. Az említett hátrányok azonban megfelelő életmóddal, figyelemmel, tudatossággal, szabályozottsággal jól menedzselhetők, ellensúlyozhatók.
Időbe telik megszokni a változást
Az egyéni tudatosságon, felelősségen túl ideális lenne, ha az esti emberek igényeit a szociális környezet és a társadalom is jobban figyelembe venné. Bizonyos országokban már van erre példa, ilyen a rugalmasabb munkarend és az iskolai órák későbbi kezdése. A biológiai ritmus felborulását, különféle egészségi problémákat – például alvás- és hangulat-, illetve koncentrációs zavarokat – okozhat az óraátállítás is. Időbe kerül, míg az emberek megszokják a változtatást, és belezökkennek az új ritmusba.
A 24 óra valójában nem 24
Ha teljesen ingermentes környezetben vannak az emberek, ahol nem váltja egymást sötétség és világosság, akkor kiderül, hogy a napi bioritmus nem huszonnégy órás, hanem kicsit hosszabb, egyénenként változó, huszonnégy és huszonöt óra közötti érték lehet. Emiatt mindenkinek mindennap egy picit „vissza kell állítania” a belső óráját, hogy alkalmazkodjon a huszonnégy órás ritmushoz.
– Ez megterheli a szervezetet, hiszen olyan, mintha folyamatosan időzónaváltásban lenne – állapítja meg dr. Rigó Adrien. – A kutatók úgy vélik, hogy ez evolúciós örökség, régebben valószínűleg lassabban forgott a Föld a saját tengelye körül, mint ma, viszont genetikai-biológiai szinten az emberek még nem alkalmazkodtak ehhez. A kronotípusok témájával kapcsolatos eredmények tükrében fontos, hogy megértsük, megvan a saját felelősségünk is abban, hogyan szervezzük az életünket. Fogadjuk el és vállaljuk a kronotípusunkat. Tekintsünk értékként létünkre, és próbáljunk meg a saját bioritmusunknak megfelelően élni – javasolja a szakember.
EZ IS ÉRDEKELHET:
- Pihentető alvás: ezekkel a módszerekkel nyugodt lehet az éjszakád
- A felborult biológiai óránk IR-hez is vezethet
- 7 praktika, hogy könnyebben menjen az ébredés
- Nyugtató, erősítő és gyógyító illóolajok
