A baj ritkán jár egyedül
A diabétesz ma hazánkban közel 7-800 ezer embert érint, és további 200 ezerben lappang a betegség, sajnos már a fiatalok és a gyerekek közt is. A betegség kialakulását nagymértékben elősegíti a mozgásszegény életmód, a túlsúly (különösen a hasi területen jelentkező elhízás), a helytelen étrend, az öröklött hajlam és a terhesség során mért magasabb vércukorérték. Fontos, hogy a diabéteszre ne önálló betegségként tekintsünk, hiszen a megjelenése rendszerint több tényező együttes fennállásának a következménye. A metabolikus szindróma egy olyan tünetegyüttes, mely egyaránt okoz magas vérzsír-, vérnyomás- és vércukorértékeket. Éppen ezért a cukorbetegség gyakran jár együtt például magas vérnyomással is, így a probléma megelőzéséhez, kezeléséhez is átfogó programra van szükség.
Fontos a mozgás
Diabétesz esetében a kezelés alapja a megfelelő étrend és a rendszeres, személyre szabott mozgás. A sport és a táplálkozás célja kiegyensúlyozni, ideális szinten tartani a vércukrot, megfelelő szénhidrátbevitellel javítani a szervezet működésén. Az edzéssel ráadásul a vércukorszint kóros csökkenése és növekedése is megakadályozható. Éppen ezért veszélyes, ha egy cukorbeteg azt hiszi, vissza kell szorítania a fizikai aktivitását. A rendszeres fizikai aktivitás karbantartja a testsúlyt, az izmokat, és hat a stressz ellen, bizonyítottan csökkenti a vércukorszintet, a vérnyomást, a vérzsírok szintjét, a szövődmények kockázatát, valamint kisebb lesz az inzulinszükséglet is. Ennek az a magyarázata, hogy amikor az izmok dolgoznak, tápanyagként jelentős mennyiségű cukrot, zsírt vesznek fel a vérből.
Kombinált edzés
Eddig nem volt egészen világos, hogy mely típusú mozgásforma a leghatékonyabb a 2-es típusú cukorbetegeknek. Volt olyan irányzat, amely az aerob mozgást ajánlotta, mások az úgynevezett rezisztenciaedzést (izomfejlesztést) preferálták. Egy friss kutatás arra az eredményre jutott, hogy a két edzéstípus kombinációjának pozitívabb hatása van a cukorbetegségre, mint a külön-külön végzett mozgásformának. A kutatásokba 262 ülő életmódot folytató cukorbeteget vontak be, és a hemoglobin A1c-szintjüket mérték izomfejlesztő edzés, aerob mozgás és a kettő kombinációjának hatására (ezt az összetevőt rendszeresen monitorozzák diabetes mellitus esetén).
A résztvevők – akiknek 63 százaléka nő – átlagéletkora 57 év volt, átlagosan 7,1 éve éltek cukorbetegként és a hemoglobin A1c-szintjük átlaga 7,7 százalék volt. A vizsgált személyek egy 9 hónapos programban vettek részt, 73-an izomfejlesztést végeztek, 72-en aerob edzést folytattak, 76-an a kombinált program részesei voltak, míg 42 személy az inaktív kontrollcsoportot alkotta. Az eredmények szerint a kizárólag rezisztenciaedzést végző személyeknek 0,16 százalékkal csökkent a hemoglobin A1c-szintjük, az aerob edzésben részt vevőknek 0,24 százalékkal, míg a kombinált edzésformával 0,34 százalék volt a csökkenés a nem mozgókhoz képest. Sőt, míg a nem mozgók 39 százalékának volt szüksége hipoglikémiás gyógykezelésre, addig a rezisztenciaedzést végzőknek csupán 32, az aerob módon mozgóknak 22, és a kombinált edzést folytatóknak csupán 18 százaléka igényelt gyógyszerelést.
Személyre szabott segítség
Diagnosztizált diabétesz esetén döntő a gondosan megtervezett táplálkozás és a megfelelő intenzitású és típusú mozgás, amelyből egy életmódfelmérés során személyre szabott program alakítható ki – hangsúlyozza dr. Babai László. – Így azok a cukorbetegek, akik bizonytalanok abban, mit tehetnek meg és mit nem, akik esetleg alapbetegségekkel küzdenek, vagy bármilyen mozgásszervi problémájuk, esetleg ételérzékenységük van, biztonságban érezhetik magukat a szakemberek felügyelete mellett.
