A fog nagyobbrészt a dentinnek nevezett kemény, ugyanakkor rugalmas csontos állományból áll, amelyben a fogbél (pulpa) helyezkedik el. A fogbelet nyirok- és vérerek, valamint idegrostok alkotják. A fogat kívülről a rendkívül kemény fogzománc védelmezi, és főképp kalcium, oxigén, foszfor és fluor alkotja. A fogzománc testünk legkeményebb szövete. Nem hálózzák be idegek, különben nagyon gyakran fájna a fogunk. Így viszont a fájdalom csak egyet jelenthet, hogy a fogszuvasodás már mélyre hatolt a fogban.
Miért veszélyes a cukor?
A fogszuvasodás szempontjából döntő jelentőségűek evési, ivási szokásaink. A szénhidrátok kedveznek a betegség kialakulásának. A baktériumoknak cukorra van szükségük a táplálkozásukhoz, amelynek végtermékeként termelik a fogzománcot megtámadó savakat. A mikroorganizmusok különösen kedvelik a kristálycukrot (szacharóz), amely egy-egy szőlőcukor- és gyümölcscukor-molekulából áll.
De a szájüregben élősködő gonosztevők ugyanígy kedvelik a gyümölcs-, a szőlőcukrot, valamint a maltózt. A tejcukor is fogszuvasodást okoz, bár nem olyan erőteljesen, mint az előbbiek. A mikrobák minden élelmiszert kedvelnek, amelyek e cukorfajtákat tartalmazzák: az édességeket, a süteményeket, az üdítőket és a készételeket. Ezzel szemben a főtt tészták, a kenyér, a péksütemények és a rizs a szénhidrátot keményítő formájában tartalmazzák, amely hosszabb láncú molekula, mint a cukor. A szájüreget benépesítő baktériumok nem képesek lebontani a keményítőt, ezért ezek a szénhidrátok nem járulnak hozzá a fogromláshoz. Igaz ugyan, hogy a nyálban található enzimek a szénhidrátláncot részben kisebb egységekre bontják, amelyek már a baktériumok által is fogyasztható táplálékul szolgálhatnak, azonban az intenzív rágás és nyáltermelődés ezt kiegyenlíti.
Problémásnak tekinthető azonban, ha a kenyeret, péksüteményt pirítják vagy kétszersültté dolgozzák fel. A pirítás ugyanis kisebb egységekre osztja a keményítőt, tehát a pirítós már veszélyezteti a fogainkat. A ropival és a csipsszel ugyanez a helyzet. Más pirított gabonatermékek, például a cornflakes, a pattogatott kukorica és hasonló, „extrudált” termékek különösen erősen fogkárosító hatásúak, hiszen táplálják a káros mikroorganizmusokat a szájban. Ráadásul rátapadnak a fogak felületére, ami tovább fokozza a fogromlás veszélyét. A kutatók rájöttek, hogy a keményítőt tartalmazó, ugyanakkor édesített élelmiszerek akkor is erősen rongálják fogainkat, ha viszonylag kevés cukrot tartalmaznak. A keményítő és a cukor kombinációja pedig igen sok élelmiszerben előfordul: édességekben, kekszekben, süteményekben és palacsintákban, valamint készételekben. A méznél és a szárított gyümölcsöknél a problémát a koncentrált cukortartalom jelenti, amelyeknek a fogakat károsító baktériumok kifejezetten örülnek.
A szilva friss formában sokkal kisebb veszélyt jelent fogainkra, mint aszalt változata. Az aszalt gyümölcs és a méz egyaránt megtapad a fogak felületén, ami különösen kedvez a fogszuvasodást okozó baktériumoknak, hiszen minél tovább tartózkodnak a szénhidrátok a szájüregben, annál több savat termelnek belőlük a káros baktériumok. A fog szempontjából a gyakran ismétlődő szénhidrátfogyasztás (snackek, tízóraik, kis harapnivalók, uzsonnák stb.) kifejezetten károsak. Ha a főétkezést egy desszert követi, azzal kevésbé ártunk, mint ha délelőtt vagy délután – tehát a főétkezések közötti időszakokban – cukorkát szopogatunk vagy mazsolával kevert mogyorót (diákcsemege) ropogtatunk.
Az is kevésbé ártalmas, ha egyszerre egy maréknyi aszalt gyümölcsöt fogyasztunk el, mint ha tízpercenként elmajszolnánk egy-egy datolyát. Hasonló a helyzet a gyümölcslevekkel. Ha cukortartalmú italokat iszunk, akkor azt lehetőleg a főétkezések alkalmával tegyük, mintsem egy-két órával azután.
