Szöveti savasodás
Szervezetünk minden szinten próbál egyensúlyban maradni, és sok lehetősége is van a károsító hatások ellensúlyozására. A legtöbb sportoló tudja, hogy létezik az úgynevezett „savasodás”. Ha ugyanis az izom nem tudja már kihasználni a rendelkezésre álló oxigént, akkor tejsavas erjedéssel kezd energiát termelni. Ez elég rossz hatásfokú működés ugyan, de a rendelkezésre álló eszközök között a legjobb. A felhalmozódó tejsav aztán izomlázat okoz. A tejsav mérhető is a vérben, de a vér nem lesz savasabb, megtartja enyhén lúgos voltát, mivel rendelkezik ellensúlyozó, kompenzáló (úgynevezett puffer) kapacitással.
Tehát nem azt kellene mondanunk, hogy a szervezetünk elsavasodott, hanem azt, hogy a szervezet egyes pontjai savasak, és azt, hogy a kompenzáló mechanizmusok le vannak terhelve. Az „elsavasodás” inkább a savakat ellensúlyozó hatások túlterhelését jelenti. A savak hatását ugyanis lehet ellensúlyozni, illetve meg lehet szabadulni tőlük. A szervezet méregtelenítő folyamatainak a lényege az, hogy a szervezet számára káros anyagoktól megszabadítsanak. A megszabadulás csatornái a bőr, a tüdő, a bélrendszer és a vesék. Mindannyian tudjuk, hogy az izzadság szaga sokféle lehet. Ez annak a függvénye, hogy kiből milyen többlet anyagok ürülnek az izzadság által. A verejték minőségét befolyásolja például az aktuális fizikai terhelés, illetve az, hogy az előző napokban mit ettünk. Azt mindannyian tudjuk, hogy egy-egy intenzívebb edzés után teljesen más a verejték szaga, mint amikor csak napközben megizzadunk.
Ez azért fontos számunkra, mert nemcsak a vérből és a vizeletből lehet laboratóriumi vizsgálatot végezni, hanem például a kilélegzett levegőből is. Ma már léteznek légzési tesztek az oxidatív károsodások hatásának mérésére. A savaktól lesz savanykás az izzadság vagy a lehelet. A bélrendszer és a vesék tekintetében hasonló a helyzet. Érdemes végiggondolni, hogy az egyes helyeken felhalmozódó savas melléktermékek helyi hatásuknál fogva képesek károsítani a környékbeli sejtalkotókat, sejteket és szöveteket. Épp ezért azokat még azelőtt semlegesíteni kell, hatásukat még azelőtt ellensúlyozni kell, mielőtt a kiválasztás helyére eljutnak.
Milyen savakat kell ellensúlyozni?
Az anyagcserénk alapvetően savtermelésre van beállva. A szőlőcukor elégetésekor ugyanis szén-dioxid keletkezik, ami a sejtek közötti víztérben és a vérben oldva, szénsavként van jelen. A szénsav a tüdőben újra szén-dioxiddá alakul, és kilélegezzük. A bibi ott van, hogy nemcsak szőlőcukrot égetünk, hanem másfajta cukrokat, szénhidrátokat is, illetve az anyagcsere-folyamatok kapcsán fehérjét és zsírt is bontunk. Az ezekből felszabaduló savas mellék- és végtermékeket már nem tudjuk olyan egyszerűen kilélegezni, azokat semlegesíteni kell, hatásaikat ellensúlyozni, mielőtt komoly kárt okoznak. A semlegesítésnek azonban ára van, ugyanis ahhoz fel kell áldozni bizonyos fehérjéket, zsírokat, sejtalkotókat.
