Mozgáshiány
Rendszeres testmozgás hiányában a szervezet nem termel elegendő mennyiségű endorfint. Az endorfin az agyban termelődő neurotranszmitter, amely csökkenti a fájdalomérzetet és euforikus élményt is képes kiváltani. Mozgáskor az érzelmi tudat aktivitása fokozódik, ami beindítja az endorfin termelését. Az immunfolyamatok aktivizálódnak, a stresszhormon szintjét csökkentő sejtek működése fokozódik. A fizikai aktivitás növeli az ösztrogén és az inzulin anyagcseréjét is.
Kevés alvás
Az alvás és a táplálkozás bonyolult idegrendszeri és hormonális kapcsolatokon keresztül kölcsönhatásban van, ezért a normál alvási ritmus felborulása befolyásolja a táplálkozást. Elsősorban két hormon felelős az alvás és az étvágy összefüggéséért: a leptin és a ghrelin. A leptin a zsírszövetekben termelődik, és a jóllakottságérzésért felel úgy, hogy befolyásolja a hipotalamusz jóllakottságközpontjának működését. Kevés alvás esetén a szintje csökken, ezért aztán az éhségérzet fokozódik, az anyagcsere lelassul. Az éhségérzetet fokozó ghrelin hormon szintje alváshiánykor megemelkedik, ingerelve az agy éhségközpontját. A kevés alvás, több evés, a leptin, illetve ghrelin arány felborulása ördögi kör kialakulásához vezet. Mivel a többletzsírsejt-állomány több leptint termel, ami akadályozza a ghrelin termelődését, a hipotalamusz éhségközpontjának sejtjei túlzottan érzékennyé válnak a ghrelinre. Így már a kevés hormonmennyiség is éhségérzetet okoz, és evés után nem alakul ki a jóllakottság érzése.
Cukorfüggőség
Az egyszerű szénhidrátok, mint például a cukor, a fehér lisztből készült ételek, felépítésük miatt gyorsabban emésztődnek, ezért gyorsan és nagyobb mértékben emelik a vércukorszintet. Az összetett szénhidrátok, mint például a zabpehely, az édesburgonya, a barna rizs hosszabb cukormolekula-láncokból állnak, ezért lassabban emésztődnek meg, lassan is emelve a vércukorszintet. Egyszerű szénhidrátok fogyasztása után az éhség gyorsan csillapodik, ám hamar vissza is tér – a vércukorszint ingadozása miatt. Ráadásul a magas vércukorszint endorfin termelésére serkenti az agyat, ami a cukorfüggőség kulcsa. Minél több cukrot eszik, annál nagyobb lesz a vágy, hogy még jobb érzése legyen, még többet fogyasszon belőle. Az agy hozzászokik a magas vércukorszinthez, és az endorfin termelését attól teszi függővé. Ördögi kör: a cukor lesz az egyetlen örömforrás, ezért aztán egyre többször jelentkezik a kínzó cukoréhség.
Rossz diétaválasztás
A fogyókúrázók nagy százaléka szenved jojóeffektustól. Ha szeretné elkerülni, hogy a nehezen leadott kilók viszszatérjenek, figyeljen a teste jelzéseire. Fogyókúra alatt az étvágycsökkentő hatást eredményező hormonok koncentrációja – mint például a leptin, az amilin és az inzulin – csökken, míg az étvágynövelésért felelősek – például a ghrelin – növekszik. A drasztikus fogyókúrák után a hormonszintek nehezen térnek vissza a normál állapotra, és ez állandó éhségérzetet okoz.
Tartós stressz
A stresszhelyzetben termelődött stresszhormonok a túlélést segítik elő. Ideális esetben ezek a hormonok a stresszt követően kiürülnek a szervezetből. Ha azonban a stressz állandósul, a hormonok nem tudnak kiürülni, felhalmozódnak és számos problémát okoznak. Abban az esetben, ha a stressz tartóssá válik, gyakorlatilag az összes energiatartalék elhasználódik. A stresszhormonok hatására a vérben felszaporodnak a káros zsírok, ami hosszú távon szív- és érrendszeri betegségeket okozhat, gyengül az immunrendszer, gyomor-, bél- és nőgyógyászati panaszok jelentkezhetnek.
