A babakocsis futást a kicsik hat hónapos korától javasolt kezdeni, mert korábban a rázkódás még árthat az agynak – mondja nyári Fruzsina. – Amikor már tud ülni, bepakolhatjuk a sportüléses kocsiba, amely a rezgéscsillapítói, a nagy felfújható kerekei és a többi speciális tulajdonsága miatt nem ráz annyira, mint a hagyományos kocsi.
Mi rögtön ilyet vettünk, sétálni is ezzel jártunk, annyival több csak vele a macera, hogy kicsit hosszabb a tengelytávja, a liftbe nehezebben fér be. A tolókarja egybe van építve, hogy egy kézzel lehessen tartani, a másikkal ugyanúgy adjuk a futás ütemét, ahogy gyerek nélkül. Lejtős területeken használjuk a karpántot is, hogy ne „szökjön el” a babakocsi, vagy botlás esetén se engedjük el. Nem kell félni, nem esik ki a gyerek: ötpontos övvel rögzítjük, a futókocsi pedig nem borulásveszélyes, nem is volt még balesetünk, szerencsére – nyugtat meg Fruzsi. – Az fontos, hogy a tolókar megfelelő magasságú legyen, így biztosan nem természetellenes a testhelyzet futás közben, és nem dőlünk előre sem.
A világhálón is
– Már két éve futunk így, tavaly a férjem kitalálta, hogy lefut ezer kilométert babakocsival. A hírveréshez készítettünk egy Facebook-csoportot, amely olyan gyorsan nőtt, hogy hamar lett egy honlapunk is, majd elkezdtünk versenyezni. Csoportosan és egyénileg is futunk, együtt tornázunk, bandázunk. Rövidebb távokat futunk – hetente háromszor öt-tíz kilométert –, mert azt tartjuk egészségesnek és normálisnak, ha leginkább hobbiszinten sportolnak az anyukák – jegyzi meg nyári Fruzsina.
Fotó: Shutterstock
Nem csak sportolóknak
– Korábban thai-boxoltam, testépítőedző az egyik szakmám, eveztem is, az állóképesség és persze az állandó súlyproblémák miatt kellett futnom. A párom korábban teniszezett, neki sem volt kedvence a futás, de már szereti, és mert nagyon sokat dolgozik, ez a mozgásforma praktikus is.
A csoportban, bár nagy részük mozgott valamit korábban, kevés a versenysportoló, a futó meg pláne. Nagyon motivál mindenkit a nagy „flash” és sok elismerő pillantást, megjegyzést is kapunk: „Hogy nyomják a vasmamik!” saját versenyünk is indult, és egyre több futóversenyen van már babakocsis futam – büszkélkedik Fruzsi.
És a baba?
– A gyerekek nagyon szokták élvezni: alszanak, gagyarásznak, nézelődnek vagy akár játszanak, esznek-isznak. Azt pedig, hogy a kocsi gyorsabban megy, mint amikor sétálnak, kifejezetten élvezik. beszereltünk egy sportkamerát, és megmutatjuk a gyerekek arcát. Nem szokott több kérdés lenni – árulja el Fruzsi. – négy-öt éves korig szoktak babakocsisan futni a gyerekekkel, de simán be tud kuckózni egy hatéves is. Ha kinövik a kocsit, futhat együtt tovább a család. Azt szeretnénk, hogy a sportos szemlélet beépüljön a hétköznapokba, egyrészt, mert családerősítő hatású, másrészt, ha a gyerek azt látja, hogy a mozgás a napirend része, később neki is természetes lesz – mondja a mozgalom vezetője.
Miért jó?
– Nem kell órarendhez alkalmazkodni és olcsó is: egy jó futócipővel meg egy babakocsival űzhető. A legfőbb előnye talán az, hogy az anyukák elkerülhetik a szülés utáni depressziót, hiszen az új élethelyzet, a bezártság sokaknak okoz nehézséget. A mozgástól jobban érezzük magunkat, az sem baj, hogy a terhességből maradt pluszkilók is fogynak, és persze a futás összes jó tulajdonsága jellemzi – hangsúlyozza Fruzsina. – Fitté varázsolja a testet és a lelket is, kitartásra nevel. Az egyre erősödő közösségünk és a sok egyéb program sokat ad az anyukáknak, az apukáknak és a babáknak is.
Kőkemény crossfit edzéseket nyom a 3. trimeszterben járó kismama – videó
