A biológiai érettség szintjére a legtöbb ember eljut, hiszen a test előbb vagy utóbb – hacsak nem súlyosan beteg vagy nem kap meg minden szükséges tápanyagot a fejlődéshez – megállíthatatlanul éretté válik. A lélekkel és a szellemmel már más a helyzet. A testi szintű felnőttség ugyanis nem feltétlenül jár együtt a lelki és a szellemi érettséggel.
Miről ismerszik meg egy érett ember? A felnőtt ember felelősséget vállal a szavaiért, a tetteiért, az emberi kapcsolataiért, a gyermekeiért stb., végső soron az egész életéért. Már nem a külvilágtól várja el a szeretetet és a gondoskodást, hanem képes önmagában megélni azt és a körülötte lévő emberek felé kisugározni, adni. Már nem „kapó üzemmódban” van, mint egy gyermek, hanem az adás lesz élete középpontjában. Azonban még a hagyományos értelemben érettnek tekintett embernek is akadnak „fehér foltjai”, olyan életterületei, esetleg egy-egy olyan erény, amely többé-kevésbé kidolgozatlan vagy teljes mértékben felfedezésre, megélésre vár.
Ezek a megdolgozatlan részei lényünknek, amelyekhez általában kevés élettapasztalat, létélmény kapcsolódik. Ilyen életterület lehet a kommunikáció, az anyaság, az apaság, a tanulás-képzés, a pénzhez való viszonyulás és még sok minden más. Például, annak az embernek, aki folyton agresszíven kommunikál, az az életfeladata, hogy megtanulja a gondolatait és az érzelmeit erőszakmentes módon kifejezni.
A felismerés útjai
Hogyan ismerjük fel a megdolgozandó életterületünket? Amikor szembe találjuk magunkat vele, általában negatív érzések lesznek rajtunk úrrá. Sok esetben félelemmel, elutasítással, passzivitással reagálunk akkor, amikor az élet olyan helyzet elé állít minket, amely mintegy kikényszeríti belőlünk az újfajta hozzáállást, viszonyulást. Mindemellett, a leginkább szembetűnő, felismerést segítő faktor a közvetlen környezetünk reakciója különféle megnyilvánulásainkra. Ha például a feleség mindennap azt vágja a férje fejéhez, hogy nem kap tőle elég figyelmet, akkor a férjnek érdemes ezen a kijelentésen elgondolkodnia, rátekintenie a helyzetre, és ha szükséges, változtatnia.
Az esetek többségében, amikor a hiányosság szóba kerül, a felek közötti beszélgetés nem éppen a legnagyobb szeretetben és tiszteletben zajlik, ám ezek a viták egyben lehetőségek is arra, hogy rálássunk, mi az, ami hiányzik belőlünk, mi az, ami fejlesztendő.
Elfogadással, segítséggel
Gyakran előfordul, hogy a társunk, a testvérünk vagy valamelyik szülőnk rendelkezik azzal a tulajdonsággal, amely bennünk nincs meg, vagy még csak éppen most kezd kibontakozni. A jó példa ilyenkor már adott. A kérdés az, hogy hogyan fogadjuk, hagyjuk-e, hogy hasson, utat mutathasson? Miután felismertük, hogy az élet milyen változtatási lehetőségre hívott meg minket, a következő lépés tehát az elfogadás, mert, ha felismerem ugyan, hogy mi az, ami változtatandó, de a lényem valamelyik része még nem fogadja ezt el, vagy éppen ellene dolgozik, akkor ezen a ponton akadály gördül az átalakulás útjába. Ha e stádiumon sikerül túljutni, akkor érdemes a kreativitásunkat latba vetve kitalálni, hogy milyen módon, milyen formában tegyük meg a változtatás első lépéseit.
Ha szükséges, mert még nem adottak ehhez a feltételek, hát, teremtsük meg ezeket a feltételeket, életkörülményeket, anyagi lehetőségeket stb. – és azon sem árt elgondolkodni, hogy ki vagy mi lehetne a segítségünkre ebben az átalakulási folyamatban. Segítő lehet például: jó barát, házastárs, élettárs, családtag, pszichológus, lelki tanácsadó, támogatói csoport, szakkönyvek, előadások, relaxáció, meditáció, testmozgás stb.
HOGYAN REGULÁZZUK MEG A KAMASZOK ÉTRENDJÉT?
SZILVÁS-MÁKOS NÓRI SÜTI – GLUTÉN-, LAKTÓZ- ÉS CUKORMENTES
