Ha a szeptemberi iskolakezdéssel kapcsolatban a szülőben sok izgalom, félelem, bizonytalanság van, akkor a gyermek nagy eséllyel átveszi ezeket a negatív érzéseket. Mindkettőjük érdekében jó, ha a szülő minél előbb oldja a magában lévő feszültséget.
– A háttérben általában a szülő fájdalmas gyerekkori iskolai tapasztalatai állnak. Ahelyett, hogy ezekre fókuszál, keressen pozitív élményeket a diákéveiből, próbáljon azokra emlékezni és a kellemes élményeket mesélje el a gyermekének – javasolja Domonics Gyöngyi pszichológus, életmód-tanácsadó.
Nagyon fontos az is, hogy a szülőnek legyen fizikai és lelki ereje arra, hogy tudja a gyermekét biztatni, támogatni az egész tanév során. Ehhez nélkülözhetetlen a fizikai és a lelki töltődés. Ha valamiért idén elmaradt a nyaralás, akkor érdemes ősszel kirándulásokat, közös programokat szervezni.
Fókuszban a szükségletek
A szülő sokszor a saját szükségleteiből, igényeiből, vágyaiból, álmaiból indul ki és azokat próbálja ráerőltetni a gyerekre az iskolai teljesítményt illetően és más területen is. Nem figyel a gyerek szükségleteire, miközben ez volna a legfontosabb. Arra, hogy milyen személyre szabott szükségletei vannak a gyereknek, akkor derül fény, ha figyeli a gyermeket, meghallgatja őt és lehetőséget ad neki arra, hogy a kifejezhesse az igényeit.
– A gyermek szükségleteire alapozva, őrá fókuszálva szervezzük meg a külön programjait, úgy, hogy legyen „énideje” – hangsúlyozza a pszichológus. – Ezt általában fordítva szoktuk csinálni: első az iskola, utána jönnek a programok, a tanulás, és ha marad még idő valami másra is, akkor az is belefér a napba. Változtassuk meg ezt a sorrendet! A gyereknek van alvásigénye, szüksége van arra, hogy magában legyen, aztán arra, hogy a családdal, a barátaival legyen, kell neki idő ahhoz, hogy a saját tempójában készüljön fel a következő napra. És ha marad még idő mindezek és az iskola között, azt fel lehet használni egyéb elfoglaltságokra. Így nem lesz túlterhelt és a szülő örömmel konstatálja, hogy nyugodt, jól érzi magát a bőrében.
Elsősorban a fizikai igényeit kell kielégíteni ahhoz, hogy a gyermek testileg egészséges legyen, jó legyen a közérzete és a képességei szerinti legjobb teljesítményt nyújtsa. Testi jóllétéhez nagymértékben hozzájárul a helyes táplálkozás és a mozgás. A táplálék minősége és mennyisége hatással van a szellemi teljesítőképességére, a mozgás pedig oldja a benne lévő feszültséget és örömöt ad.
Tanácsok a belső erő növeléséhez:
Önmagáért szeressük a gyermeket, méricskélés nélkül, feltétel nélküli elfogadással. Találjuk meg az erősségeit és tudatosítsuk benne, így erősítjük az önbizalmát. Ne más gyerekekhez mérjük a teljesítményét, hanem önmagához. Ne fukarkodjunk az elismeréssel, a biztatással, hiszen ezzel támogatjuk, növekedhet benne a belső erő.
A gyermek teljesítményének megítélésével kapcsolatban lényeges, hogy ne csak a végeredményt nézzük, vegyük figyelembe az egész fejlődési folyamatot. Ha a gyerek maximális erőbedobással tanult és ennek ellenére a szülő azt mondja, hogy jó a 4-es, de legközelebb jobb lesz, akkor a gyerek azt érezheti, hogy amit nyújtott, az semmi. Ez a hozzáállás visszavetheti a teljesítményét, hiszen nem kapja meg a munkájáért járó elismerést.
A szülők engedjék és segítsék is, hogy a gyerek ki tudja fejezni a problémáját. Amikor hazamegy, el tudja mondani, hogy mi bántja, vagy azt, hogy minek örül. A jó dolgok kerüljenek a fókuszba, ezzel erősítjük őt. Tanítsuk meg arra, hogy hogyan kezelje a konfliktusokat.
Ha kap egy rossz jegyet vagy konfliktushelyzetet él át az iskolában, jó, ha meg tudja nyugtatni magát. Azért, hogy később ne a cigaretta, a drog vagy az alkohol legyen a mentsvára, adjunk módszereket, eszközöket a kezébe, melyekkel megnyugtathatja magát. A személyiségétől és a működésétől függően ez lehet például, zene, mozgás, rajzolás, olvasás stb.
Az újtól nem kell félni!
A kis elsősökre általában kiemelt figyelem vetül. Ez a figyelem kijárna a kilencedik osztályosoknak is, hiszen ők szintén speciális helyzetben vannak. A szülők sok esetben nem érzékelik ezt a nehézséget, nem értik a teljesítményromlást. – Ilyenkor azt szoktam kérdezni a szülőtől, hogy amikor ő munkahelyet váltott, az új helyzetet, a változást hogyan élte meg? – mondja Domonics Gyöngyi. – Akkor jön a felismerés: milyen nehéz is volt az nekem.
Kiemelt figyelemmel forduljunk a visszahúzódó, gátlásos diákok felé is. Szorongásaik oldása érdekében társaságba, közösségbe kell vinni őket, lehetőséget biztosítva ahhoz, hogy nyugodt körülmények között tudjanak kapcsolatot teremteni. A pszichológus egyik hatékony módszere arra tanítja a szorongó gyerekeket, hogy ne féljenek az ismeretlentől: a szülők egymás között megbeszélik, hogy elmegy a család kirándulni egy-két napra. Ne megszokott közegbe menjenek és a gyerekeknek csak aznap reggel mondják meg, hogy kirándulni mennek, de azt, hogy hová, az legyen meglepetés. Így bizonytalan közegbe mennek, de mégis a szülő által nyújtott biztonságban érzik magukat. Játszva tanulják meg, hogy az újtól nem kell félni, az új jót fog hozni.
