Nem csak ülve lehet! Sétáló meditáció lépésről lépésre

A meditáció lényege nem maga az ülés, ezért lehet jó választás a sétáló meditáció is. A meditáció egy szellemi gyakorlat, amellyel fejleszthető az öntudat. Az elme elcsendesítésével, megnyugtatásával elősegíti a fizikai és szellemi egészséget.

Jótékony hatásai: oldja a szorongást, javítja a közérzetet, növeli a koncentrációs képességet. A vérnyomást csökkentheti, a keringést fokozhatja. Segíthet a függőségek leküzdésében, valamint álmatlanság esetén is jótékony hatású. Mivel a meditáció során az a lényeg, hogy ne irányítsd a tudatod, csak megfigyeld azt, és ezáltal felfedezd, megéld a jelen pillanatot, ezért a gyaloglás tökéletes alkalom a gyakorlására. A sétáló meditáció ideális, ha egyébként is nehezedre esik nyugodtan egy helyben maradnia. Nézzük, mit kell tenned!

1. A helyszíne

Először is találj egy olyan helyet, ami a lehető legnyugalmasabb. A választott utad – ez lehet egy ösvény a parkban, az erdőben, vagy akár egy félreeső, csendes folyosó, de semmiképp sem a nagykörút – nem kell, hogy hosszú legyen. Az a fontos, hogy lassan, biztonságosan tudj haladni rajta mindenféle cél nélkül. Kapcsold ki a mobiltelefonod. Ha segít neked az ellazulásban, akkor hallgathatsz közben meditációs zenét.

2. Ne siess, ne rohanj!

Ha megvan a helyszín, kezdd azzal, hogy egyszerűen csak megengeded magának az állást. Egy pillanatig nem sietsz, nem rohansz sehova, nem stresszelsz. Csak állj egy ponton, érezvén a súlyod, amely odanyomja a sarkad és a teljes talpad a földhöz. Figyelj oda tudatosan azokra az apróbb mozdulatokra, amelyekre azért van szükséged, hogy megtarthasd az egyensúlyod.

3. Érezd a lépést!

Vegyél néhány mély lélegzetet, és indulj el lassan lépkedve. Ne változtass semmit az átlagos járásodhoz képest, pusztán csak tudatosan végezd a mozdulatokat, figyelj a lépéseidre. Érezd, ahogy leteszed a talpad: elsőként a sarkad, majd gördüljön az egész lábfejed. Érezd, ahogyan a lábujjaid összeérnek, milyen érzés a cipőben lenni, milyen a zoknid anyaga. Érezd a talpad alatt a talajt.

Majd a teljes testeden végighaladva figyeld az izmaid mozgását. Érezd, ahogy a ruhád a testedhez ér és követi a mozgásod. Koncentrálj arra is, ahogy a levegő a szabadon lévő bőrfelületedhez ér. Karjaid legyenek lazák, lengjenek természetesen.

4. A légzés ritmusa

Járás közben próbáld tudatosan ellazítani az izmaidat, amelyekre éppen koncentrálsz. Figyeld meg, hogy ez miként befolyásolja a járásod. Próbáld a hasad a lényed középpontjának tekinteni, mintha a tudatod ott lakozna. Ezt hasi légzéssel elősegítheted. Érezd, ahogyan az elméd elcsendesedik. Figyeljen a légzésedre: a be- és a kilégzés nagyjából egyforma hosszúságú legyen. Ezt a lépéseid számával tudod kontrollálni.

Fotó: Shutterstock

5. Engedd el a gondolataid!

Ne nézz semmilyen konkrét tárgyra, élőlényre. Ha észreveszel valamit a külvilágból, ami eltereli a figyelmed, ne foglalkozz vele túl sokáig. Hagyd, hogy elhagyja a látótered anélkül, hogy tekinteted rászegeznéd. Hagyd, hogy a gondolatok jöjjenek-menjenek, mint bárányfelhők az égen. Ne kapaszkodj beléjük.

6. Mit érzel?

Figyeld meg, milyen fizikai érzeteid vannak a sétáló meditáció során. Valami kellemeset, netán kellemetlen fizikai tünetet tapasztalsz? Milyen érzelmeid vannak? Unatkozol? Boldog vagy? Ideges vagy? Csak vedd tudomásul, de ne irányítsd azokat.

7. Egyensúlyban

Amint sikerül egy időben szemlélned a külső és belső dolgokat, egyensúlyba kerülsz. Elméd lelassul, megnyugszik és kitisztul. Próbáld minél tovább fenntartani ezt az egyensúlyt. Minél többet gyakorolod, annál könnyebben fogsz eljutni ebbe az állapotba.

8. Éld át az élményt!

Befejezésként engedd meg magadnak ismét azt, hogy megállsz. Csak éld át az élményt, hogy nyugodtan tudj egyenesen állni. Tudatosítsd magadban, hogy mennyi izmod dolgozik az egyensúlyod megőrzésén, hogy milyen erőhatások érnek, és hogy mennyire összetett és csodálatos folyamat ez.

A lényeg az elcsendesedés

Manapság nagyon divatos kifejezések ezek: „kiürítem az elmém”, „nem gondolok semmire”. Azonban fontos tisztázni, hogy az agy teljes mértékben üres, azaz mindenféle mentális és kognitív aktivitástól mentes csak eszméletvesztéskor vagy súlyos betegség során lehet. A meditálás során – lehet az ülő vagy sétáló meditáció – azt szeretnénk elérni, hogy elménk csendes legyen. Ez egy olyan állapot, amikor teljesen közömbösek tudunk maradni azzal szemben, amit az elménk mond. Ugyanis az elme továbbra is folyamatosan „mondani fogja a magáét”, azaz agyal, tervez, megjeleníti a félelmeit, vágyait. Ám te csak tudomást vesz róla és elengeded, nem rágódsz rajta.