Amikor egy anya úgy érzi, teljesen kimerült, mi több, kiégett, ez azt mutatja, hogy túl sokáig egyensúlyozott a drótkötélen. A folyamatos érzelmi áradásnak elapad a forrása, jön egy nap, amikor úgy érzi, nincs már mit adnia. De a gyerekeknek és a férjnek továbbra sem csökkennek a szükségletei, ugyanúgy számítanak mindarra, amit addig megszoktak. Az anya, ha képtelen elmondani, mit érez, egyre dühösebbé, csalódottabbá válik, és egyre fáradtabb.
Fokozatosan felébred a bűntudata is, zakatolnak a fejében a gondolatok arról, hogy milyen anya ő, hiszen képtelen élvezni az anyaságot. A kiégés akkor következik be, ha már jó ideje kibillent a család az egyensúlyi állapotból. A többség azt sem tudja elképzelni, hogy a gyereknevelés folyamatos nehézségekkel is jár, melyek a gyerek növekedésével egyre fajsúlyosabbak, egyre komolyabb döntéseket igényelnek a szülőktől. Ha irreális elvárásaink vannak saját szülői szerepünkről, akkor hamar fekete felhőként tornyosul felettünk a legapróbb konfliktus, nehézség, feladat is. A szülők családi mintája sem azonos, ez is okozhat feszültségeket. mindezeken kívül még számos váratlan dolog felboríthatja az egyensúlyt, betegségek, munkahelyi gondok, anyagi nehézségek.
Aki mindenben helytáll
A modern anyákra egy sor elvárást pakolt a társadalom és a média: tartsa tökéletes rendben a házat, neveljen intelligens és kreatív gyerekeket, külsejét gondosan ápolja, legyen tüzes szeretője férjének, és legyenek céljai az anyaságon túl is. A szuperanyák azt hiszik, mindez könnyedén és zökkenőmentesen teljesíthető. Igyekeznek felnőni a feladathoz, és csak lassan jönnek rá arra, hogy a beletanulás az anyaságba több mint egy főállás. Ha túl sok követelményt támasztanak egy anyával szemben, és neki egyre kevesebb ideje lesz arra, hogy törődjön magával is, akkor fennáll a kiégésveszély. A fáradtság elkerülhetetlen, és olyan napok is lesznek, amikor úgy érzi, szeretne elszökni a saját életéből. Egy fenékkel nem lehet négy lovat megülni, jobb belátni időben.
Irreális elvárások
Időnként érdemes átgondolni, mi hajtja, hogy paradicsomi állapotokat akar teremteni a csemetének? Hiányérzete volt gyerekkorában? A szüleinek akar bizonyítani ezzel? Vagy a párjának? Érdemes azon is eltűnődni, kinek akar megfelelni ezzel a nagy igyekezettel. vajon milyen hiedelmeket sikerült beépíteni a tudatába, amelyek űzik, hajtják a végkimerülésig. Miért és mikortól hiszi azt, hogy egy gyereknek a tökéletes környezet, a tökéletes ruhák, a szuper különórák fontosak? Ha sikerül válaszokat találnia ezekre a kérdésekre, és sikerül felidéznie, hogy a kevésbé tökéletes gyerekkora ellenére épkézláb ember lett önből is, akkor már jó úton jár. A gyerekeknek a lehető legegyszerűbb dologra van szükségük: értő figyelemre, következetes szabályokra, sok szeretetre, testi kontaktusra. A micimackó sapka-sál, a menő játékok őket mindaddig nem érdeklik, amíg a szülők nem kezdik el fontosnak látni ezeket a külsőségeket.
Hogyan kerülheti el a kiégést?
Hagyja figyelmen kívül a károgókat. A sok kéretlen tanács a többséget összezavarja, és egyre inkább aláássa az önbizalmát. mindig emlékeztesse magát arra, hogy a saját gyermekének a legjobb szakértője az anyja és az apja.
