Kortól függetlenül, a bulimia és az anorexia nagyon erős testképzavarral, s többnyire önbizalomhiánnyal társul. A fiatalabb lányoknál, nőknél erős a karcsúság utáni vágy. Józan ésszel azt gondolhatnánk, egy harmincas vagy akár negyvenes nő már elég érett ahhoz, hogy elfogadja, sőt akár tisztelje, szeresse a testét. Az lenne a társadalmilag is elfogadott, hogy az egészségét előbbre valónak tartsa a külsejénél. A pszichés eredetű betegségek azonban a legritkább esetben ésszerűek. Mi lehet az oka annak, ha egy érett nő a táplálkozási zavarok csapdájába esik?
Későn érnénk?
Az egyik oka a kései táplálkozási zavarnak, hogy a mai fiatalok egyre később lépnek ki a való világba. Több diploma megszerzésén dolgoznak, akár 26-27 éves korukig vagy még tovább élik a diákok életét. Amikor pedig hirtelen megcsapja őket a való világ szele, nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Elvesztik az irányítást az életük felett, amit a testük feletti kontrollal próbálnak helyettesíteni. Ez persze egyáltalán nem tudatos döntés eredménye. Inkább tanácstalansággal, kétségbeeséssel kezdődik, ami szorongásba vagy akár depresszióba is fordulhat. Vagy bulimiában teljesedik ki – amikor az étel nyújtja az egyetlen örömöt, ám a hányatás vagy hashajtózás adja meg a kontrollt –, vagy a krónikus étvágytalanságtól kialakul az anorexia. Az eleinte tudattalan étvágytalanság akkor válik tudatossá, amikor a beteg felismeri, hogy fogyását mások is észreveszik, s így kitűnhet a tömegből.
Hatalom a munkahelyen és a testünk felett
A harmincas-negyvenes éveikre vezető vagy akár felsővezetői pozíciót betöltőknek rengeteg elvárásnak kell megfelelniük. Nem ritka, hogy magas pozíciójú nők mellett felsővezető férfiakat is érint az étkezési zavar problémája. A férfiakat többnyire a bulimia teríti le, a nőkre egyaránt jellemző mindkét betegség. A teljesítménykényszer gyakorta nem csak a munkahelyre érvényes. A nőknek a pozíciójukon kívül meg kell felelniük az otthoni elvárásoknak. Gyereknevelés, háztartás vezetése és mindezek mellett valódi nőnek kell maradniuk a párjuk számára is. Sok esetben ez a rengeteg elvárás felőrli a nőket. Tökéletesek akarnak lenni a külsejüket tekintve is, így kínosan ügyelnek az alakjukra. A munka és a család irányítása mellett a testüket is szigorúan figyelik. Nem ritka, hogy a sok teher és a táplálkozási zavar súlya alatt ezek a nők egyik pillanatról a másikra összeroppannak. Súlyos depresszió, idegösszeomlás is lehet az összetett probléma együttes következménye. Ilyenkor óriási a család és a partner felelőssége. Nagyon fontos, hogy a tüneteket időben észrevegyék. A legjobban azzal segíthetnek, hogy igyekeznek minél több terhet levenni az asszony válláról. Persze ez nagyon nehéz akkor, ha a férj vagy a partner is fokozottan elfoglalt. Mégis csak az jelenthet megoldást, ha a család felfigyel a jelzésekre.
Változó test, változó testkép
Szülés után óhatatlanul megváltozik a test. Sok esetben jelentős súlyfelesleg marad a kismamán, aki jó esetben a szoptatás időszakában nem kezd komolyabb fogyókúrába. A szoptatási időszak végén azonban sok anyuka néz csodálkozva a tükörbe: ki ez a nő? A sokk első hatására a legtöbben komoly diétába kezdenek, és sajnos abból sokszor nincs megállás. A kismama a bezártság hatására a gyereken és az alakján, a fogyókúráján, étrendjén kívül semmi mással nem képes foglalkozni. Sportol, koplal és megrögzötten szeretné visszaszerezni szülés előtti formáját. Amilyen gyorsan csak lehet. Nagyon könnyen bulimiába vagy anorexiába torkollhat egy ilyen kúra. Ha az anyuka úgy érzi, nem elég gyors a fogyás folyamata, egyre kevesebbet eszik. Míg végül nem eszik semmit. Sokszor a táplálkozási zavar összekapcsolódik egy súlyosabb, szülés utáni depresszióval. Ebben az esetben az édesanyát sürgősen kezelni kell, hiszen ilyen állapotban nem valószínű, hogy megfelelően el tudja látni a gyermekét. Ezekben a helyzetekben nagy a felelősség a partner vállán. Nem szabad kritizálni vagy akár csak csípős megjegyzésekkel illetni azt a nőt, aki gyermeket hozott a világra és bizony ennek érdekében feláldozta a testét. Időt kell hagyni mind a testi, mind a lelki regenerációra. Ha szerető, megértő a partner, aki biztosítja a kismamát arról, hogy még mindig szereti és vágyik rá, akkor az anyuka nagyobb eséllyel vág bele egy ésszerű, reális eredményeket hozó fogyókúrába.
Félelem az öregedéstől
Akár bevallják, akár nem, a nők legnagyobb százaléka fél az öregedéstől. Ahogy telnek az évek, egyre kritikusabban szemlélik a szarkalábaikat, a bőrük állapotát. Köztudott, hogy harmincéves kor felett egyre nehezebb tartani a versenysúlyt. Ezt pedig nehéz elfogadni. Különösen az olyan nőknek nehéz ez, akik mindig csinosak voltak, ügyeltek a megjelenésükre, igényesek a kinézetükre. Vagy egyszerűen hiúk. Ők bizony görcsösen fognak ragaszkodni a jó megjelenéshez. A gond az, hogy ez egy idő után rögeszmévé válik. Van, aki a plasztikai sebészet felé fordul, van, aki hirtelen vegetáriánus lesz, és sajnos olyan fiatal külsőre vágyó nők is vannak, akiket a harmincas éveik végén vagy a negyvenes éveikben ér el a táplálkozási zavar. Ekkor a soványság hirtelen egyet jelent a fiatalsággal. Így próbálnak a fiatalságba kapaszkodni ahelyett, hogy elfogadnák az idő múlását, a test változását és megtanulnának ezzel együtt élni.
Bármi vezetett is a táplálkozási zavarhoz, aki egyszer belekerült az örvénybe, az nagyon nehezen találja meg a kiutat. A legtöbb esetben egyedül nem is sikerül. Nagyon fontos a család szerepe, segítsége és megértése. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a táplálkozási zavarokat sokszor nem betegségként, hanem hisztiként, feltűnési viszketegségként kezelik. Ez pedig óriási hiba, hiszen nagyon komoly következményekkel járó pszichés betegségekről van szó. Figyeljük a jeleket, a tüneteket, és ha szükséges, kérjünk orvosi segítséget is.
