Egy szülőnek nagyon rossz látni, ha a gyermeke bánatos, rosszkedvű, feszült vagy szorongó. Előfordul, hogy a szülő is átveszi ezt a hangulatot, és elkezd görcsölni a gyermek rosszkedve miatt. Pedig a legjobb az lenne, ha mély lélegzetet véve, és a lehető legtöbb nyugalmat magára erőltetve mindent elkövetne azért, hogy oldja a gyerekben lévő feszültséget. Természetesen ez nem könnyű feladat, a legtöbb kisgyermek ugyanis nem szeret a gondokról beszélgetni. Szégyelli a saját kis problémáit, vagy egyszerűen nem tudja kellőképpen kifejezni magát. Azonban azzal, ha nyaggatjuk, erőltetjük, nyüstöljük a beszélgetéssel, nem megyünk semmire.
Ilyen esetben az az első feladat, hogy oldjuk a gyerekben a szorongás érzetét, és már megnyugodva próbáljuk meg újra megközelíteni a problémát. A kisgyermekeket nem könnyű megnyugtatni, náluk ugyanis kevés egy kis hátba veregetés vagy egy csésze nyugtató tea, nem dobható be a stresszoldó masszázs vagy a habos ülőfürdő. Más technikákat kell alkalmazni, ha valódi eredményt szeretnénk elérni.
Nyuszilégzés
Ezt a technikát kifejezetten 5–11 éves gyerekeknek javasolják. Nagyon jó önnyugtató légzéstechnika, amelyet érdemes akkor gyakorolni, amikor a gyerek nyugodt, így gyorsan és hatékonyan alkalmazható, ha a kicsinél eltörik a mécses, és zaklatott sírásba menekül. Nem véletlenül hívják nyuszilégzésnek. Tudod, hogyan mozgatja a nyuszi az orrát? Olyan, mintha aprócska szimatoló mozdulatokat tenne. Gyakoroljátok a két rövid, egy hosszú légzést. Két apró légzés – nyuszi módra –, majd egy hosszas kifújás szájon át. Ezt gyakorlás közben színesítheti a szülő azzal, ha a hosszú kifújásnál úgy tesz, mintha a tenyeréből egy puszit fújna a kicsi felé. Ha nyugalmi állapotban begyakoroljátok, a következő sírásrohamnál csak annyit kell mondani: nyuszilégzés! – és máris kezdődhet a technika alkalmazása. Egy idő után a gyerekek ösztönösen alkalmazzák, és lenyugtatják saját magukat stresszes helyzetben.
Extra mozgás
Amikor látod, érzed, hogy a gyerek feszült, nyugtalan vagy esetleg túl csendes és magába forduló, akkor az intenzív testmozgás a legjobb terápia. Egyrészt levezetheti vele a feszültséget, másrészt felszabadulnak szervezetében a boldogsághormonok, amelyektől sokkal jobb lesz a hangulata. Nagyon jó erre a mostanában olyan népszerű trambulin. Ugrálásra alkalmas eszköz hiányában játszatok „toljuk el a falat”. Ez azt jelenti, hogy kinéztek a lakásban két szemben lévő falat. A gyerek szaladjon oda az egyikhez, majd próbálja meg eltolni. Aztán forduljon meg és szaladjon a másikhoz. Biztasd, hogy adja bele teljes erejét. A játéknak szimbolikus jelentése is van: a gyerek képletesen feszegetheti a határait, próbálja távolabb tolni a falakat maga körül, közben pedig energiákat szabadít fel, levezeti a feszültséget.
6 tipp, hogy megszeresse a gyerek a zöldségeket!
Buborékkarate
Amikor a gyerek hisztis, csapkod, toporzékol és hirtelen semmi nem jó, kapd elő a buborékfújót. A legjobban 3–6 éves gyerekeknél működik a karatézős módszer. Fújj egy nagy adag buborékot, és biztasd a gyereket, hogy nyitott tenyérrel vagy kézfejjel üsse szét őket. Majd „Karate stop!” felkiáltással állítsd le a küzdelmet, kérd meg a gyereket, hogy maradjon egy helyben, és a lábával, könyökével, ujjbeggyel próbálja felfogni a lassan aláhulló buborékokat. Dicsérd meg a türelméért, kitartásáért, ha sikerül lassan becserkésznie a buborékokat. A végére, levezetésképpen jöhet egy újabb keményebb menet. A módszer egyik lényege a feszültség levezetése, a másik pedig a türelempróba.
Kitörni, mint egy vulkán!
„Ez a gyerek fel fog robbanni!” Amikor ez a gondolat hasít beléd, ne tétovázz, „robbanj„ vele! Álljatok egymással szembe, hajoljatok le úgy, hogy a karjaitokat kitárjátok, mintha repülni szeretnétek. Majd apró lábdobogásokkal kezdjetek el felemelkedni, miközben vegyetek mély lélegzetet. Karjaitokat továbbra is dobogva emeljétek a fejetek fölé, majd fújjátok ki jó erősen, akár hangosan is a levegőt. Ezt többször is megismételhetitek, a végére akár még jót is nevethettek együtt.
Légzéstechnika
Tudományosan is igazolt, hogy a kapkodó légzés ingerli, míg a mély, lassú légzés nyugtatja az idegrendszert. Tanítsd meg a gyereket a helyes technikára, 5 éves kortól már fogékonyak erre a kicsik. Feküdjetek mindketten hanyatt, és a gyerek hasára tegyetek egy kis plüssállatot. Mondd a gyereknek, hogy vegyen egy mély lélegzetet olyan mélyről, amilyen mélyről csak tud, és akkorát, hogy a plüssállat minél magasabbra emelkedjen. Majd lassan fújja ki a levegőt, és figyelje, ahogy a játék lesüllyed. Légzés közben beszélhettek arról, hogyan érzi magát most a kisállat. Nyugodtabb, csendesebb lesz ettől a gyerek, talán azt is kiböki, hogy mi nyomasztja. A nyugtató légzéstechnika gyakorlását nagyon jól össze lehet kötni egy kis beszélgetéssel.
Gondűző kuckó
Jelölj ki a lakásban egy csendesebb helyet. Alakíts ki egy egészen kicsi, eldugott kuckót. Esetleg tegyél párnákat egy régebbi fotelba, vagy teríts takarókat egy sarokba. A lényeg, hogy ez a zug legyen a gondűző kuckó, ahová mindig akkor telepedhet a gyerek, ha bántja valami, gondolkodik vagy rágódik valamin. Akár már 5-6 éves kortól is bevezethető a módszer. Ha a szülő látja, hogy a gyereke a kuckóban van, tudhatja, hogy valamiről bizony beszélni kell. Akkor a szülő feladata, hogy odamenjen és meghallgassa meg a gyerekét. Ugyanakkor tiszteletben kell tartani azt is, ha a gyerek nem akar beszélgetni. Akkor hagyd magára, amíg ki nem jön a kuckóból, és a fenti technikák valamelyikét alkalmazva próbáld őt feloldani, megnyugtatni. Ha sikerül beszélni a gyerekkel, a beszélgetés végén jelképesen rázzátok ki a plédeket, párnákat, takarókat, ezzel is bizonyítva, hogy a gondok tovaszálltak, nem várják őt ott a kuckóban a következő látogatás alkalmával.
Beszélgetés a nyugodt közös elfoglaltság során
Mindezek mellett azért azt se feledjük el, hogy a pillanatnyi stresszoldással még nem jártunk a probléma végére. Amikor a gyerek már nyugodtabb, eljött az ideje megpróbálni újra beszélgetni vele. Mivel náluk még nehezen működik a direktben leülni és beszélgetni módszer, keressetek valami csendes aktivitást. Például üljetek le rajzolni, vagy kezdjetek közös sütésbe, nyissatok ki egy kifestőkönyvet. A csendes, közös tevékenység során először csak semleges dolgokról beszélgessünk vagy magáról a tevékenységről. Majd lassan, apránként tegyél fel neki kérdéseket a hangulatára vonatkozóan. Érdeklődj óvodáról, iskoláról, barátokról, és nagyon figyelj a reakciókra. A kicsik még nem túl gyakorlottak az érzelmeik elrejtésében, egy mozdulat, egy szemöldökráncolás, egy szemvillanás elárulhatja, hogy életük mely területén akadnak gondok. Ha a gyerek nem akar a problémáról konkrétan beszélni, továbbra se erőltesd. Az a fontos, hogy érezze, bármikor megteheti, a szülei ott lesznek és meghallgatják őt.
Tilos! Ezért nem ihatnak energiaitalt a gyerekek!
