Azt mondják, az első két hónap a kritikus, aki eddig kitart, az már megszokja és kezdi élvezni a mozgást. De addig bizony az a fránya kísértő hang mindent megtesz, hogy visszatereljen a komfortzónába. Annak ellenére is, hogy tudjuk, a mozgásnak csak előnye van mind rövid, mind hosszú távon. És lássuk be, nem mindenkinek lételeme a mozgás, csak azoknak könnyű, akik akkor érzik magukat kiegyensúlyozottnak, ha lemozogták a felesleges energiájukat vagy a feszültséget. De ott vannak a többiek – mi, többiek – akik nyugodtak és békések mozgás nélkül is, akik az olvasásban nagyobb örömüket lelik, mint a testük gyötrésében. Nekünk ezt még tanulni kell. Egyszer Hosszú Katinkát kérdezték arról, miután áramszünetben is edzett a sötét uszodában, hogy mi lett volna, ha kimarad az a tréning. Azt mondta, hogy igazából semmi, de a rend, az rend, az akaraterő az, amikor nem a kifogást keressük, hanem odatesszük magunkat. Nehéz lenne megcáfolni, igaz?
A változtatás túl nehéz
Persze igaz, de ha túl sokat mondogatjuk, hajlamosak leszünk el is hinni, és feladni a céljainkat. Ha viszont úgy szemléljük: eldöntöttük, hogy új útra lépünk, és az a javunkra szolgál, s a végeredményben nagy örömünket leljük majd, az mindjárt másképp hangzik. A negatív gondolatok helyett használjunk pozitív állításokat. A túl nehéz helyett mondjuk azt, hogy „meg tudom csinálni”.
Találjuk meg a motivációt!
Legyen egy-két mondatunk arra, hogy miért is akarunk mozogni. Azért, hogy csinosabbak legyünk, vagy, mert fogyni akarunk, vagy, mert helyre akarjuk állítani az egészségünket, esetleg jó példát akarunk mutatni a gyereknek. Ha elapad a lelkesedésünk, kérjünk segítséget. A szüleink mindig biztatni fognak, a barátaink is nyilván támogatnak és segítenek átlendülni a holtpontokon. Egyet ne tegyünk: ne adjuk fel az első kanyarban.
Reális célokat keressünk
Ne rögtön 20 kilótól akarjunk megszabadulni, elég lesz 5 is. Ne rögtön félmaratonra készüljünk, hanem arra, hogy biztosan meglegyen a 3000 méter. Az irreális célokkal csak a kudarcot kódoljuk. Ne akarjunk rögtön másfél órás edzésbe kezdeni, az is jó, ha 30 percet tervezünk, de azt heti háromszor. Sokszor ott hibázzuk el, hogy rengeteg komoly célt fogalmazunk meg egyszerre, ami persze hatalmas nyomást jelent. Inkább legyen egyetlen célunk, de ahhoz ragaszkodjunk. Milyen a jó cél? Az, amelyik izgatottá és lelkessé tesz, nem az, ami agyonnyom.
Keretezzük át!
Ha a mozgás és az edzés leginkább kellemetlen élményként jelenik meg, és rossz érzéseket vált ki belőlünk, akkor ne nevezzük edzésnek. Hívjuk sétának, kirándulásnak, kutyasétáltatásnak, biciklizésnek a barátokkal, táncnak, játéknak a gyerekkel. Sokaknak tényleg csak ennyi kell, hogy megszabaduljanak a gondolattól, hogy sportolni muszáj. Ha játéknak vagy kimozdulásnak nevezik, akkor sokkal felszabadultabban látnak neki ezeknek a tevékenységeknek.
Mindenhol lehet mozogni
Ha csak annyit teszünk, hogy kevesebbet autózunk, buszozunk, és kihasználunk minden lehetőséget a gyaloglásra, máris sokat tettünk. Ugyanis gyaloglásra, lépcsőzésre számos alkalom adódik a nap folyamán. Ehhez még hozzá lehet tenni a YouTube-on keringő 5 perces gyakorlatokat. Semmi gyötrelem, viszont a semmittevést már szépen felszámoltuk. A kis sikerek, az apró erőfeszítések fogják felépíteni majd azt, hogy nagyobb feladatoknak is képesek legyünk nekifogni.
Akinek bejön a rendszer
Aki szereti aprólékosan megtervezni a hetet, az adott hónapot, az vegye fel a naptárba a mozgásra szánt időszakokat. Írja be előre, és aztán legyen hű kedvenc táblázatához, és valósítsa meg a beírt mozgásformákat.
