A pótolhatatlan anyatej
Az anyatej, a szoptatás jelentőségét nem lehet elégszer hangsúlyozni. A leggyakrabban feltett kérdés, amivel ilyenkor a dietetikusok találkoznak, az, hogy mit egyen az anyuka, hogy mennyiségileg és minőségileg megfelelő teje legyen. Ahogy a terhesség alatt, ekkor sem kell kettő helyett enni, elegendő az egészséges táplálkozás alapelveit követni. A folyadékbevitelre azonban figyeljünk, legalább napi 2 liter a szükséglet.
Szintén visszatérő kérdés, hogy mely ételeket kell elkerülni a szoptatás alatt. Az ételek ízanyagainak többsége bejut az anyatejbe, ezért a túl aromás ételek fogyasztása után a csecsemő esetleg nem szívesen szopik vagy hasfájást kaphat, főleg, ha érzékenyebb a pocija. Ez az első három hónapra különösen igaz. Ha ilyet tapasztalunk, az adott élelmiszert kerüljük, de előre ne hagyjunk ki semmit teljes egészében az étrendből. Kezdetben egész kis mennyiségben fogyaszthatjuk például a karfiolt és az epret is, miközben megfigyeljük a kicsi reakcióját, elhagyni ezeket csak panasz esetén érdemes. Alkohol fogyasztása és a dohányzás azonban valóban nem javasolt, mint ahogy a fogyókúra sem, mivel a zsírsejtekben tárolt toxikus anyagok felszabadulnak és átjutnak az anyatejbe. Gyakori kérdés az is, hogy a szoptató anya mennyi tehéntejet igyon. Napi fél liter tej, többszöri elosztásban épp elegendő, nincs szükség drasztikus mennyiségekre.
Ha mégis pótolni kell
Anyatej hiányában csecsemőtápszer adása javasolt, a tehéntej vagy annak hígított változatai nem fedezik a csecsemő szükségleteit. A mai tápszerek korszerűek, szigorúan szabályozott összetételűek. Az a régi hiedelem, miszerint a tápszeres babák ducik, ma már nem állja meg a helyét, ha a tápszert az előírtnak megfelelően készítjük el, és főleg, ha répacukrot nem tartalmazó fajtát használunk. A tápszerek márkától függetlenül (a szabályozásnak köszönhetően), nagyjából azonos összetételűek. Gyakori hiba, amikor a baba evészavarát a tápszerre fogják, és váltogatni kezdik a különböző márkákat, esetleg nem is a kornak megfelelő tápszert adják a kicsinek. Gyakran tapasztalt jelenség, hogy a szülők ásványvizet használnak a tápszer és tejpép elkészítéséhez. A tápszerek a baba szükségletének megfelelő mennyiségben tartalmazzák az ásványi anyagokat, amelyek mennyiségét tovább növeli az ásványvíz, ezért túladagolás jöhet létre. A probiotikumot tartalmazó tápszereket legfeljebb langyos vízben oldjuk fel, hogy a benne lévő hasznos baktériumok (ezek segítenek a megfelelő bélflóra kialakításában) ne pusztuljanak el. Gyakran aggódnak az anyukák azon, hogy a tápszeres táplálás miatt nem alakul ki megfelelő kötődés irántuk a gyermekükben. Azonban a kötődés nem csak ettől függ, a szeretetet nem anyatejben vagy tápszerben mérik.
Kell már valami más is
A babának általában 6 hónapos kora körül már nem elegendő az anyatej, illetve a tápszer energia- és tápanyagmennyisége, ezért kell fokozatosan bevezetni a szilárd táplálékokat, de az anyatej szerepe emellett legalább egyéves korig fontos marad. A különböző élelmiszerek bevezetésének van egy bizonyos sorrendje, amivel kapcsolatban gyakran hallani az anyukáktól, nagymamáktól, hogy „Én bizony ilyenkor már adtam neki!” vagy hogy „Nem lett semmi baja tőle!”. Sajnos azonban egyre több gyermek szenved valamilyen ételallergiában. Ezért és a táplálkozástudomány legújabb eredményeinek ismeretében időről időre változnak a hozzátáplálás ajánlásai. A csecsemőkorban túl korán adott ételek nem feltétlenül okoznak azonnal tüneteket, előfordul, hogy felnőttkorban alakul ki a probléma!
A hozzátáplálás mikéntje is gyakran felmerülő kérdés. Kezdetben gyümölcsök levét adjuk, majd folyékony-pépes legyen az étel állaga, ettől haladunk fokozatosan a darabos állagig. 8-10 hónapos kor körül hagyjunk 1-1 puha zöldség- vagy gyümölcsdarabot a pépben, majd később villával törjük át az ételt. Darabosat csak akkor adjunk, ha már kinőttek a baba zápfogai.
Ha a baba öklendezik a darabosabb ételtől, térjünk vissza a pépeshez, majd egy- két hét múlva próbálkozhatunk újból. A rágás funkció csak 2,5-3 éves korban kezd tökéletesedni, ezért pl. az olajos magvakat egyben, csak hároméves kor után adjuk, a félrenyelés veszélye miatt.
A rágás és a beszédfejlődés között összefüggés van, ezért ha a kicsi egyéves kora után sem bír megbirkózni a kisebb darabokkal sem, akkor érdemes a gyermekorvossal konzultálni ez ügyben. Gyakran feltett kérdés, hogy mikortól eheti azt a baba, amit a család többi tagja. A családra jellemző ételek többségét kb. egyéves kor után kezdheti fogyasztani, de ez attól is függ, hogy mikor és mit kezdett el enni a csecsemő, hiszen a fokozatosság elvét be kell tartani. A felnőttek étele több összetevőt, fűszert és sót tartalmaz, ezért célszerű akkor kivenni belőle, mielőtt erősebben megfűszereznénk.
A dacos, a válogatós és a hisztis
Sok kicsi az evésen keresztül próbálgatja az erejét rajtunk, és ha ilyenkor a szülő nem elég határozott és következetes, akkor bizony könnyen rájönnek, hogy ezen az úton manipulálhatnak minket. Más gyerekek egyszerűen rossz evővé válnak, és akár hónapokig is elélnének egy-egy ételen. Ez szintén aggódásra készteti a szülőket. Bármennyire aggódunk is, nem erőltethetjük az evést (nem is lehet). Persze az lenne ideális, ha változatosan és kiegyensúlyozottan táplálkozna a csemete, hogy minden létfontosságú tápanyagot megkapjon a szervezete, de ez a kicsiket nem nagyon érdekli. Ne szidjuk ezért, főleg ne büntessük! Ne ígérjünk édességet, jutalmat, ha megeszi, amit mi szeretnénk. Ezzel mintegy megerősítjük a gyermekben, hogy valami rosszon kell túl lennie. Nem érdemes nagy hűhót csapni az evés körül (a gyerekek nagyon jól megérzik, ha a szülő feszült), amíg a kicsi élénk, jól fejlődik, addig nem kell komolyabban aggódnunk, a legtöbb esetben a válogatósságot hamar kinövik. Bár az evés nem játék, azért egy kis huncutsággal sok mindent el lehet érni egy örökké játékos kedvű gyereknél. Néha elég a megszokottól eltérő tálalás, hogy kedvet kapjon az új ételhez, de a legfontosabb, hogy leüljünk és együtt együnk vele, azaz a szülői példamutatás.
Néhány ötlet:
Milyen gyümölcsöt ehet a baba?
Fotó: Shutterstock
– Főtt zöldség- vagy húskockákat, nyers gyümölcsdarabokat felváltva kell a szülővel felszúrni egy fogpiszkálóra vagy koktélkardra. Ámuljunk azon, hogy a kicsi milyen ügyes, mi pedig ügyetlenkedjünk egy kicsit.
– Fapálcikára húzzunk gyümölcs- és zöldségdarabokat, sajtkockákat stb., amiről neki kell lecsipegetnie a finomságokat.
– Vonjuk be az ételkészítésbe, terítésbe, amennyire a kora engedi.
– Soha ne mondjuk azt, hogy „kell”, „muszáj”. Az olyan rövid, nyugodt mondatok, mint a „Nem kell megenned, ha nem akarod” vagy „Ha mégis kérsz, nyugodtan megkóstolhatod” a választás és önálló döntés érzetét adják a kicsinek.
– Ne csináljunk az evésből drámát. Ha eszik, akkor eszik, ha nem, akkor nem, de semmiképp ne adjunk neki édességet, csak mert „azt legalább megeszi”. Sok rossz evő gyerek „karrierje” kezdődött már el így.
– A kívánt élelmiszert akár el is bújtathatjuk, például milánói makaróni szószába belereszelhetjük a sárgarépát, főzelékbe a sajtot vagy a pörköltszaftba beleturmixolhatjuk a nem szeretem húskockákat vagy gombát.
– A vastag szívószál csodákra képes! Olyan izgalmas lehet vele inni, hogy észrevétlenül elfogy a tejes gyümölcsturmix, az ivójoghurt vagy a krémleves, főleg, ha talpas, „felnőtt” pohárból lehet inni.
