Középkorú és idősebb felnőtteket vizsgáltak, kérdőívekkel azt mérték, mennyire optimisták vagy pesszimisták adott helyzetekben ezek az emberek. Olyan és hasonló kijelentéseket kellett értékelniük a résztvevőknek, mint például, hogy „bizonytalan időkben általában a jobb eshetőségre számítok”. Tizenegy év után a kutatók azt látták, hogy a szívkoszorúér-elégtelenségben szenvedő résztvevők közül a pesszimisták korábban haltak meg. Azt is felfedte a kutatás, hogy a depressziós emberek vérképében gyulladás jelei jelentkeztek. A pesszimizmus tehát nem a legjobb szemlélet a hosszú, derűs élethez.
Mi a pesszimizmus?
Egyfajta borúlátás, amikor mindig csak az alagút sötétségét látja valaki, a fényt a végén nem. Egy pesszimista ember szerint a rossz dolgok állandóak, mindenhol ott vannak. Ennek az lehet a következménye, hogy nem kezd bele új dologba, mert szerinte úgysem sikerül, kialakul egy tanult tehetetlenség. A pesszimista mindig azt veszi észre, hogy felhős az ég, és ahogy a klasszikus példa mondja: a pohár félig üres.
Akkor legyünk optimisták?
Egy másik tanulmányból meg az derült ki, hogy a túlzott optimizmus sem az ajánlható út. Az optimista a dolgok jobbik oldalát is látja, hisz abban, hogy van megoldás, a nehézségek átmenetiek, és ha átküzdi magát rajtuk, akkor minden jóra fordul. A túlzottan optimista emberekre viszont jellemző, hogy az élet sok területén magasabb kockázatot vállalnak. Az is kiderült, hogy a ma divatos pozitív gondolkodás sem feltétlenül csökkenti a pesszimizmust, legfeljebb palástolja.
Lehet-e pesszimistából optimista?
A karakter, a kisgyermekkorban kialakult személyiségjegyek nem fognak megváltozni, de meg lehet tanulni azt, hogy olyan szokásokat alakítsunk ki, amelyek védik az egészségünket. A testmozgás fontosságát meg lehet érteni, mint ahogy azt is, hogy a dohányzással csak ártunk magunknak. Arra ugyan nincs bizonyítékuk a finn tudósoknak, hogy ha optimistábbá válunk, megóvjuk magunkat a szívkoszorúér-betegségtől. De az biztos, ártani nem ártunk vele.
Az egészséges optimizmus
Nem nehéz arról meggyőződni – elég csak a környezetünkben megfigyelni az embereket –, hogy a kiegyensúlyozott, derűs emberek meg tudnak küzdeni a stresszel és kevésbé betegeskednek. Az optimizmussal kapcsolatban sokan azt gondolják, rózsaszín, habos-babos életszemlélet. Az ultrapozitív optimistának olyan mondásokat tulajdonítanak, mint például, hogy: „Mindennap minden lehetséges módon egyre jobban vagyok.” Olykor ez még elmegy az optimizmus címszó alatt, más esetekben viszont több köze van a tagadáshoz és a hárításhoz, mint az optimizmushoz. A tagadás a valósággal való szembenézés elutasítása. Aki tagad, inkább kreál egy grandiózus elméletet, ahelyett, hogy szembenézne a valósággal.
Az egészséges optimizmus azt jelenti, hogy úgy látjuk a körülöttünk lévő világot, ahogy az van, látva azt is, ami működik, s azt is, amire még szükség lenne. Az optimizmus alapja nem a motivációs mantrákban rejlik, hanem a gondolkodásmódunkban és abban, ahogy a világban élünk. Az egészséges optimizmus mindannak a fáradhatatlan keresése, ami a korlátok és akadályok ellenére lehetséges. Amikor az egészséges optimizmust választjuk életmódunknak, gyermekeinket biztatjuk és támogatjuk akkor is, ha hibáznak, és azt ki kell javítani. Azok a gyerekek, akik egészséges optimistákkal élnek, pozitív jellemvonásaikban fejlődnek és erősödnek, melyek egész életükre áldásos hatással lesznek.
