Mi a lisztérzékenység?

Autoimmun betegség, melynek kiváltója a kalászos gabonafélékben lévő sikér (glutén) egyik fehérjecsoportja, a gliadin, amit az ember normális étkezések során fogyaszt el. A lisztérzékenység nem allergia, de a gliadin ahhoz hasonlóan antigén-antitest reakciót, immunválaszt vált ki a vékonybélben. Az egészséges vékonybél nyálkahártyáját bélbolyhok borítják, segítve, hogy a tápanyagok minél nagyobb felületen szívódhassanak fel. Az immunreakció következtében ezek a bélbolyhok elpusztulnak, és így csökken a felszívó felület. A szervezetbe kerülő tápanyagok felszívódása romlik, emésztési, felszívódási zavar alakul ki. A következmények: alultápláltság, vitamin- és ásványianyag-hiány, és az ezek nyomán kialakuló különféle betegségek.

Típusos és jelentéktelennek tűnő tünetek

Míg korábban a lisztérzékenységet gyerekkorban kezdődő betegségnek tartották, ma már egyértelmű, hogy felnőttekben is igen gyakori. Felismerése nehéz, mert minél későbbi életkorban fejlődik ki a betegség, annál különfélébb tünetekben nyilvánul meg.

A kicsiknél a panaszok 14–18 hónapos korban, legkésőbb 5 éves korig, a lisztes táplálék bevezetése után jelentkeznek. A gyerekek étvágytalanná válnak, sokat hánynak, hasuk jellegzetesen nagy lesz („pókhas”), a fogyás miatt a karjuk elvékonyodik. A kialakuló vitaminhiány következtében vérszegénység mutatkozik, a picik kedvetlenek, nyűgösek, könnyen kifáradnak.