Sziasztok, Laky Zsuzsi vagyok. A nevem talán ismerős lehet, hiszen 2003 óta (mikor Párizsban megnyertem Miss Európa szépségversenyt) találkozhattál velem a médiában. Nemrég a férjemmel részt vettünk a TV2-n futó a Legbátrabb Páros című műsorban, amit megnyertünk. Kalandokban azonban nem csak Máltán volt részünk, két tündéri kislány édesanyjaként minden nap egy merész vállalkozás. Mostantól havonta többször írok nektek itt a Diéta és Fitneszen énidőről, anyaságról, kihívásokról…
Nagy szerencsém volt ezzel a típusú edzés formával – rengeteget tanultam, sokkal kitartóbb lettem, az alakomat is formálta és egy nagyszerű csapat tagja lehettem. Mivel a gyerekkorom nagyrészét a sport, a versenyzés és a fellépések töltötték ki egészen 19 éves koromig, nagyon fontosnak tartottam, hogy a lányaim is mozogjanak. Ezzel a mai napig így vagyok, a sportolás az egyik olyan dolog, amihez következetes ragaszkodom a gyerekeimnél is. Rengeteget gondolkodtam, hogy a csajokat milyen edzésre vigyem, és nem voltam egyszerű helyzetben, hiszen Budapestről kiköltöztünk Gödre és itt kevesebb a lehetőség, mint egy nagyvárosban. Tudtam, hogy Pestre nem szeretném hordani őket, viszont valami hasonló edzésformát kerestem, mint amit én is csináltam. Persze maximálisan szem előtt tartva azt is, hogy ők mit szeretnének igazán.
Luca, a nagyobb lányom egy időben kajak edzésre járt, ami nemcsak kajakozást, hanem úszást és száraz edzéseket is jelent. Nagyon tetszett neki, de mikor elkezdődött az iskola besűrűsödtek a programok. Emellett ritmikus gimnasztikára is járt szintén itt a környéken. Szívesen vittem volna mindenhova, de közben azt is tudtam, nem szabad leterhelni. Megbeszéltük, válasza ki melyiket szeretné igazán. Mivel az úszásnál sajnos volt egy rossz élménye, így maradt a ritmikus gimnasztika. Azt gondolom rengeteget számít, ki az edző és hogy az adott sportban van e sikerélménye, megdicsérik e, így nem sokkal később a ritmikus gimnasztikát is abbahagyta, mert ott meg nekem volt rossz tapasztalatom, és én mondtam, hogy nem megyünk oda többet. Nehéz dolog ez is, hiszen kitartásra szeretném nevelni őket, de kérdés az is, hol van a pont, amikor tényleg azt mondjuk „váltsunk!?”.
Lehet sokan nem fogtok velem egyetérteni, de talán megértitek, számomra azért fontos, hogy versenyezzenek, mert én is ebben szocializálódtam. Szinte hetente mentünk fellépni vagy versenyekre, rengeteg helyre eljutottunk külföldre is. A lányok jelenleg mindketten Vácra járnak akrobatikus tornára, nagyon szeretik, látjuk a fejlődést és majd, ha eljön az ideje szeretnének versenyezni is, Luca már nagyon várja. Emellett azt gondolom, nem kell minden gyereknek versenyszerűen sportolnia, sőt! A legfontosabb, hogy bármilyen formába is, de az életük része legyen a mozgás. A sportban örömüket lelhetik, egészségesebbek lesznek, és szuper hobbi lehet egy életen át. Ezért is kell szerintem már gyerekkorban, tudatosan efelé terelgetni őket.
Nektek mi a véleményetek a téma kapcsán? Ti hogyan kötitek le a gyerkőcök felesleges energiáit? Milyen szempontok szerint terelgetitek őket az egyik vagy másik sportág felé?
Zsuzsit itt tudjátok követni az Instán!
ZSUZSI KORÁBBI ÍRÁSAIT ITT TALÁLOD!
- Anya robot kikapcsol – kell egy kis áramszünet
- Hogyan kezeljük a testvérharcot?
- Hála és bizakodás – Így programozom a jót
