Robbanó indulatok
Sokan állítják: „ez az a nap az évben, amikor mindenkinek szeretnie kell a másikat”. Ez elég nagy érzelmi nyomás, mert a ceremónia szintjén valóban összetalálkozik a család, ugyanakkor a feszültségek intenzitása is emelkedik. Akiknél ilyenkor veszekedés robban, valójában nem történik más, mint hogy láthatóvá válik a valóság, láthatóvá válnak az indulatok és a problémák. Az összezártság, a megszokott szerepek ilyenkor elég kényelmetlenek lehetnek, és miután általában több éve változatlan formában zajlanak az események, nem meglepő, hogy a menetrendszerű veszekedés is ott van a szokásos cselekmények között. Mintha egy korai forgatókönyv alapján cselekedne, úgy működik ilyenkor mindenki. Minden résztvevő maga is komponálja a történéseket, tudattalanul rákészül, és mindent meg is tesz annak érdekében, hogy pontról pontra betartsa. Akkor is, ha egyébként a család minden karácsony után megállapítja, rémes volt, hogy már megint ez történt. Mintha nem is ők csinálnák, hanem csak úgy „megtörténne”.
A veszekedések szinte előre borítékolhatók, és annak ellenére, hogy megelőzhetőek lennének, mindenki sodródik. Egyszer mesélte nekem valaki, hogy náluk rendszeres a 23-i esti előveszekedés, amikor a lift nélküli ház lépcsőin felcincálják a karácsonyfát. Előre tudja mindenki, milyen mondatok fognak elhangzani, mi kerül elő a múltból, és hogyan zuhannak be a lakásba fásultan, mert már jó előre mindenkinek elege van az egészből, pedig még nincs is ünnep. A kérdésemre, hogy miért zajlik mindig így, csak mosoly volt a válasz: mi mindig így csináljuk.
Tényleg általános érzelmi nyomás nehezedik mindenkire, mert a karácsony olyan ünnep, amikor a családdal KELL lenni, és ebben a formában ez a kötelezettség sokszor negatív. A szeretet hiánya mellett a kapcsolatok érzelmi elszegényedése is okozza, hogy a családtagok kezdenek ragaszkodni ahhoz a tudattalan forgatókönyvhöz, amely rossz érzésekkel jár ugyan, de már kipróbált és viszonylag veszélytelen, a „túlélés” egyik ismerős módja.
A feszültség levezetése a cél, csakhogy nem mindegy, milyen áron. Ilyenkor valójában minden elhangzó – tudatos – mondat ellenére a közös tudattalan érzelmi érdek az, hogy robbanhasson valami. Az elégedetlenség talál ilyenkor csatornát és sokszor „címkét” is, vagyis olyan indulatok jönnek elő, amelyek valójában másról szólnak. Tehát ilyenkor a maszkolt, másnak látszó okokra lehet fogni a dolgot. A karácsonyfa cincálása és az ünnepi rohangálás mind kiváló alkalom arra, hogy a feszültség a felszínre törjön anélkül, hogy „rázós” beszélgetésekre kerülne sor.
A családi forgatókönyvek általában a tudattalan normákat is tartalmazzák, tehát minden tagra nézve kötelező jellegűek. Ez azt jelenti, hogy a szokásos menetek adják a védelmet, amit mindenki a maga viselkedésével támogat. Mindez nem jelenti azt, hogy az illető egy másik társaságban nem tudna panaszkodni arról, mennyire nem bírja a családi légkört. És mégis, hazaérve, mintha egy darabbeli szerepe lenne, kötelezően „végigfut a szövegkönyvön”.
Az ajándékok halmaza és a szeretet hiánya
A családi vagy párkapcsolati feszültségek az ünnepi időszakokban általában koncentráltabban jelentkeznek. A realitás ellenére – melyben minden családtag ismeri a valódi érzelmi helyzetet – mindenkiben működnek tudattalan vágyak és fantáziák, hogy legalább az ünnepet élhessék át boldog mosolygással, a gyönyörű karácsonyi reklámok színeiben. Igazi csalódás, mikor a családi konfliktusok a karácsonyfa alatt és a terített asztal mellett is megjelennek, vagy éppen ellenkezőleg: együttes döntéssel mindenki a szőnyeg alá söpörte őket, aminek következtében, a feszültség szinte tapintható a levegőben.
Az ajándékvásárlás valójában sokszor a tudattalan bűntudat, a tudattalan agresszió vagy az eltávolodás kompenzációs lehetősége. Nagyon gyakori, hogy valaki a valódi érzéseit nem meri vállalni, és az őszinteség hiánya miatti feszültsége egy tudattalan védekezéssel átfordul az ellenkezőjébe. Ilyenkor látjuk, hogy az illető „túlajándékozó”, vagyis számolatlanul költekezik, ajándékhegyeket tesz a fa alá, miközben sokkal jobban szeretne máshol lenni.
Minél több az ajándék, annál több lehet az elfojtott feszültség egy olyan családban, ahol az érzelmi kötelék laza vagy leginkább negatív. A világon sok olyan család él, ahol a külső szemlélő nehezen tudja megállapítani, mi is tartja őket össze, miközben változó mértékben, de mindenki boldogtalan. Ez a tehetetlenségi nyomaték jelen van a szeretet ünnepén is, erős kontrasztot képezve a valóság és az idilli között.
A legfontosabb dolog tehát a „megúszás” lesz, annak ellenére, hogy esetleg nagyobb bonyodalom származik a megszerzett pillanatnyi előnyből. Nagyjából ezek azok a helyzetek, amelyekben nem sejthetjük, hogy a hegy tetején elindított hógolyóból mekkora lavina kerekedik és zúdul majd ránk. Az elkerülés ma már társadalmi méretekben jellemző, egyre kevesebb idő jut a személyes érzelmek kifejezésére, ezért majdnem mindenkinél eljön a pillanat, mikor nincs más vágya, csak gyorsan rendezni az előtte álló konfliktust. És nincs ez másképp december utolsó napjaiban sem. Természetesen minden magunk előtt tolt kásahegy egyszer csak leomlik, azonban a személyiségben ezek a tudattalan mechanizmusok nagyon erősek, régiek és megszokottak, ami ismétlési kényszerként újra és újra előidézi majd a szokásos szituációt. Sok esetben azonban a gyerekek miatt nem támad kirobbanó indulat a szülők közt, mondván: jön a szeretet ünnepe.
A legnagyobb probléma akkor van, ha egy családban a szeretet és az elfogadás üres szavak, amelyek mögött nincs mélység, megtartó érzelem. Ilyenkor egy család vagy pár elnémul egymás irányában, és valójában magára hagyja a másikat.
Ilyen esetben bármennyi ajándék lehet a gyönyörűen feldíszített karácsonyfa alatt, minden családtagnak egyedül az a vágya: „csak ezt éljem túl”.
Kimondták: boldogabbak, akik hamarabb kezdenek készülődni a karácsonyra
