Én erre képtelen vagyok!
Aggodalomra nincs ok, ez egyáltalán nem ritka. Aki ezerrel pörög mindig, párhuzamosan végez több dolgot, mosogatás közben tervez, vezetés közben átgondolja a beszámolóját, tévézés közben okostelefonozik, annak bizony meg kell tanulnia, hogyan tudja lecsendesíteni az elméjét. Ebben az információban és zajban gazdag világban teljesen elszoktunk attól, hogy az elmének egyik normális állapota a csend is. Azt hisszük, állandóan gondolkodni kell, állandóan dolgoztatni kell az agyunkat. Az sokkal előbb eszünkbe jut, hogy a gyomrunkat is meg kell pihentetni, meg az izmainkat. Kényszerből nem érdemes meditálni, az olyan lenne, mintha azt mondanánk, ne gondolj a kék elefántra. Onnantól kezdve ez ugye lehetetlen. Ha úgy érezzük, nekünk ez nem megy, ne essünk kétségbe! A megoldás valószínűleg sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. Csak le kell számolnunk néhány tévhittel.
A meditáció a tökéletes csend
A kezdők gyakran gondolják, hogy a gyakorlás során a teljes gondolatnélküliséget kell elérni. Egy óra lebegés az ürességben. Na persze, ha az ember szerzetes Tibetben. Ne legyenek irreális elvárásaink, az könnyen csalódáshoz vezethet. Vannak, akik sok hét gyakorlás után sem tudják elérni ezt a csendet, és aztán jól el is megy a kedvük az egésztől. Pedig ez teljesen normális. ez még nem jelenti azt, hogy képtelen valaki meditálni.
Akkor mi a meditáció?
A meditáció egy folyton változó utazás, hol színesebb, hol kalandosabb, hol csendesebb. egy folyamat a lecsendesedés felé. az utazás minden alkalommal kicsit más lesz. Néha csak egy kellemes érzést élünk meg, máskor mély nyugalmat és pihenést, néha semmit sem. Ebben a folyamatban nincsen kudarc vagy siker, hiszen mindenki másképp éli meg. Nem kell kiborulni, ha az elme elkalandozik, még a legrutinosabb gyakorlóknál is bőven előfordul. Ha valóban küzd a meditációval, akkor a legjobb tanács az, hogy ne erőltesse és ne legyen túl szigorú önmagához. Engedje meg magának, hogy a meditáció ne sikerüljön tökéletesen. Ha csak egy percre tud elcsendesedni, az is jó. Idővel azt veszi észre, hogy egyre hosszabb a csend és egyre rövidebb a gondolatok hömpölygése.
A rendszeresség sokat segít
Ha azt szeretnénk, hogy az életünk része legyen a meditáció, akkor fontos, hogy rendszeresen gyakoroljunk. Ha csak egy héten egyszer vagy kétszer ülünk le, akkor előfordulhat, hogy nem igazán tudunk gyűjteni annyi lendületet, hogy megtapasztaljuk azt a fajta mély, belső csendet, amelyre mindannyian vágyunk. Célszerű mindennap, akár reggel, ébredés után vagy este, lefekvés előtt végezni, vagy akkor, amikor van erre lehetőségünk. Ne kössük magunkat felesleges szabályokhoz.
Ezeket már olvasta?
