Út az önmegvalósításig – és az eredményes fogyásig!

Ez valami új?

Az életünk különböző területeinek problémájára kereshetünk magunk mellé egy coachot, aki a tanácsadókkal és a pszichológusokkal ellentétben nem tanácsot ad, és nem a problémára fókuszál, hanem külső támogatóként abban segít, hogy megtaláljuk a magunk számára a legjobb megoldást. „Valószínűleg létezik négy, nyolc vagy akár tizenkét megoldás is egy témára, és a coach segít abban, hogy az ügyfele észrevegye ezt a rengeteg lehetőséget, és ő maga választhassa ki ezek közül magának a legmegfelelőbbet” – magyarázza Viniczai Andrea coach.

Korlátozó hiedelmeink

Sajnos legtöbben problémafókuszúak vagyunk. Ahelyett, hogy a lehetőségeinket mérlegelnénk, legtöbbször beleragadunk a problémás állapotba, és folyton csak az addigi kudarcainkat tartjuk a szemünk előtt. Nem vagyunk képesek továbblépni, a korlátozó hiedelmeink elhitetik velünk, hogy bizonyos dolgokra egyszerűen nem vagyunk képesek. Például: „Harmincöt éves nő vagyok. Eddig sosem sikerült semmilyen fogyókúrával lefogynom. Ha eddig nem sikerült, akkor már biztosan ezután sem fog. Én arra vagyok ítélve, hogy kövér legyek.”

Ismerős monológ, nem?

Segít a varázskérdés

A korlátozó hiedelmeink eltüntetésére a coach általában felteszi a varázskérdést: MI VAN MÉG? Nézzük a konkrét példánkat! Szeretnénk lefogyni, de diétával nem ment. Oké, mi van még? Próbáljuk meg sporttal – de nem megy. Mi van még? Kérjünk segítséget dietetikustól vagy táplálkozás-szakértőtől, menjünk el egy csoportba, és ha ez sem válik be, kérdezzük meg: mi van még? Általában mindig van legalább tucatnyi lehetőség, de hajlamosak vagyunk beleragadni úgy egy problémába, hogy csak egyetlen lehetséges utat látunk.

Mi lehet reális cél?

Keresnünk kell egy konkrét és reális célt. Az, hogy „Le akarok fogyni 10 kilót”, jól hangzik, de nehezen és lassan megvalósítható! Ha pedig olyan célt tűzünk ki, amely lassan és nehezen elérhető, akkor nagy valószínűséggel a harmadik héten feladjuk, mert elmarad a sikerélmény. Mondjuk inkább azt, hogy „Havonta 1,5 kilót fogok fogyni!”. Ez viszonylag könnyen tartható, és sikerélményünk is hamarabb lesz.

Ünnepeljünk!

Az egyik legnagyobb baj, hogy elfelejtünk ünnepelni. Ha csak kipipáljuk a céljainkat, és már megyünk is tovább a következőre, nem fogjuk értékelni az erőfeszítéseinket, és talán egy hónap múlva már arra sem fogunk emlékezni, hogy elértünk egy fontos részcélt. A coaching arra tanít, mindig találjunk időt arra, hogy megünnepeljük saját kis sikereinket. Maradva az előző példánál: Ha havonta sikerül 1,5 kilótól megszabadulnunk, jutalmazzuk meg magunkat a kedvenc kávénkkal, menjünk el a kedvenc éttermünkbe, vegyünk magunknak valami apróságot. Tudatosítsuk magunkban, hogy ezt azért kapjuk, mert sikerült valamit elérnünk.

Írjunk listát

Bizony nehéz munka 10 kilótól megszabadulni, és havonta 1,5 kilóval kevesebbet nyomni. Ezért készítsünk magunknak motivációs listát, amiben leírjuk, hogy miben fog megváltozni az életünk, ha elérjük a célunkat.

Például, hogy egy mérettel kisebb ruhát kell vennünk, vagy hogy ki kell lyukasztanunk a kedvenc övünket, és lötyögni fog rajtunk az a nadrág, ami most rajtunk van, stb.. Összeírhatjuk azt is, hogy mások mit fognak észrevenni rajtunk, ha elértük a célunkat.

Napi 1 százalék

Ennyit illene magunkkal foglalkozni mindennap. A teljes napunk 1 százalékát. Ez nem túl sok, ugye? Összesen 14,4 perc. Ha ezt az időt önmagunk feltérképezésével töltenénk, ahelyett, hogy tévét néznénk vagy a közösségi médiát bújnánk, akkor sokkal jobban megismerhetnénk a képességeinket, az erősségeinket, és tudnánk, hogy nincs olyan reális cél, amit ne érhetnénk el önerőből.