Mindenkinek más a jó
„A több, kisebb részre osztott adaggal nem terheljük túl az emésztőrendszerünket, a gyomrunk megfelelően tud ürülni, az epénk és a hasnyálmirigyünk képes kellő mennyiségű emésztőenzimet és epefolyadékot termelni a tökéletes emésztéshez, és ideális esetben − ez természetesen függ az adott étel összetételétől – a vércukor- és inzulinszintünk sem ugrik az egekbe. Ha a kis volumenű étkezések két-három óránként követik egymást, szervezetünknek biztosan nem kell energiahiánytól tartania az étkezések között eltelt időben sem – hangsúlyozza Barcza Zsuzsanna.
A napi háromszori étkezés sem feltétlenül egészségkárosító, ha minden étkezésünk tartalmaz komplett fehérjéket és lassan felszívódó szénhidrátokat. Tény, hogy nagyobb eséllyel többet eszünk akkor, ha az étkezéseink között több idő telik el, de egy jól összeállított, rostokban és tápanyagokban bővelkedő étkezés akár több órán át is fedezheti a szükségleteinket úgy, hogy közben nem raktározunk zsírt, és nem is éhezünk.”
Reggeli-ebéd-vacsora
„Az biztos, hogy a három főétkezésnek kell biztosítania tápanyagszükségletünk alapját mennyiségileg is és minőségileg is. A reggeli a legkisebb energia- és tápanyagtartalmú étkezés, az ebéd a legnagyobb, a vacsora pedig a kettő közötti, azonban az sem jó, ha ezek között lényeges mennyiségi különbség van – figyelmeztet a dietetikus.
Célszerű, ha a reggelink alapját az öszszetett szénhidrátok adják, de nem feledkezhetünk meg a teljes értékű fehérjékről sem. Ebédnél fontos, hogy a fehérjék és szénhidrátok mennyiségileg kiegyenlítsék egymást. Ilyenkor vehetünk magunkhoz magasabb keményítőtartalmú, gyorsabban felszívódó szénhidrátot, viszont ügyeljünk arra, hogy ezt legalább kétszeres mennyiségű, lassan felszívódó, alacsony glikémiás indexű élelmiszerrel is egészítsük ki (például egy rész rizs, két rész párolt zöldség). Vacsoránál aztán az arányok forduljanak meg, az utolsó étkezés bővelkedjen zsírszegény fehérjékben, amit lassan felszívódó szénhidrátokkal egészíthetünk ki.
A legjobb, ha az utolsó étkezésünket a lefekvés előtt három-négy órával befejezzük. A három főétkezést szükség esetén kiegészíthetjük egykét kisétkezéssel, amelyek szinten tartják a vércukor- és inzulinértékeinket a következő étkezésig.
Kisétkezésre fogyaszthatunk gyümölcsöt, zsírszegény tejtermékeket, viszont óvakodjunk a magas kalóriatartalmú péksüteményektől, a nasiktól!
Néhány szem pogácsa vagy aprósütemény ugyan kis mennyiségű, hiszen egyetlen alma súlya is nagyobb, viszont a bennük lévő rengeteg zsír, cukor és finomított liszt akár annyi energiát is tartalmazhat, mint egy főétkezés, nem beszélve arról, hogy az ilyen élelmiszerek felesleges kalóriákat jelentenek, hiszen hasznos tápanyagokban (rostok, vitaminok, fehérje) szegények.”
Vizet is!
„Soha nem szabad elfeledkezni a megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztásáról sem − hangsúlyozza a dietetikus. − Ahogy ételeinket, úgy az elfogyasztott folyadékot is fontos megfelelően »adagolnunk«, hiszen a veséink egyszerre 3-4 dl-nél többet képtelenek feldolgozni.
Átlagos folyadékigényünk, amit a testmozgás mértéke, a külső hőmérséklet fokozhat, ideális testtömegünk 4 százaléka. Ha egy-másfél óránként elfogyasztunk egy-egy pohár folyadékot, és naponta eszünk gyümölcsöt, zöldséget, zsírszegény tejtermékeket, könnyen kielégíthetjük a szervezetünk folyadékigényét.”
