Bántó jelzők
A címben szándékosan a memória szót használtam, mert az jó mutatója gondolkodási képességeinknek. A „nagy izom, alacsony IQ” típusú leértékelő jelzők pedig nemhogy bántók, de ostobák is. Először is az IQ, vagyis az intelligenciahányados inkább egyfajta problémamegoldó képességre mutat rá. Egy jól megírt IQ-tesztnek feltétele valamilyen szintű tudás, de főként a felfogóképesség, a lényeg gyors meglátása az elsődleges, vagyis nem az általános műveltségtől függ.
Az, hogy menynyire vagyunk olvasottak, rajtunk múlik, de aki egyáltalán nem mozog, csak egy szobában olvasgat vagy netezik, az hajlamos azzal igazolni magát, hogy ő okosabb. A számítógépes guruk világába pedig azért nem érdemes belemászni, mert ha valaki egy témára rákattan, és iszonyú jól elnavigál az informatikai sztrádán, az semmit nem árul el a többi területre jellemző képességéről.
Test és szellem együtt
Szívem szerint azt mondom, hogy az arany középút a legjobb, ez pedig a testünk és szellemünk együttes formálása. Mindkét esetben fontos tényező a megfelelő táplálkozás. Edzeni jó – bármi is legyen a formája. Az izmok aktivitása kihat a keringésünkre, az anyagcserénkre, a hormonrendszerünkre és nem utolsósorban a hangulatunkra, így szellemi funkcióinkra is. Olvasni jó – mégpedig nem csak hírmorzsákat vagy megosztott idézeteket.
Egy jó könyv – legyen az papíralapú vagy digitális – ezer további gondolatot indíthat el bennünk. Ráadásul folyamatosan fejben kell tartanunk a témával kapcsolatos szavakat, neveket, így önmagában memóriagyakorlatnak is felfogható. A szellemi képességek karbantartásának legjobb módja azonban a tanulás. Lehet az nyelv vagy akár különböző edzésformákkal kapcsolatos tudásszerzés, de az egyszerű memóriagyakorlatok is csodákat tesznek.
És mi a helyzet a testsúllyal?
A testsúly, illetve a BMI (testtömegindex) kapcsolatban áll a memóriánkkal. Persze a testösszetételt tovább is firtathatnám, de most csak dióhéjban teszem meg. A magas BMI a legtöbb esetben magas zsírtöbbletet is jelent. Kivételt képeznek természetesen az igen nagy izomtömegű személyek. Az alacsony BMI értelemszerűen csökkent zsírtömeget is jelent. Tehát most maradjunk a BMI és a szellemi funkciók kapcsolatánál. Az utóbbi évtizedekben több hosszú távú utánkövetéses vizsgálatot végeztek, amelyekben a vizsgált alanyok BMI-jét hasonlították össze a memóriateszteken elért eredményeikkel.
Az utánkövetéses azt jelenti, hogy a testtömegmérést és a memóriateszteket 5-10 évvel később megismételték. Így arról is információt kaptak, hogy a testsúly változása befolyásolta-e az emlékezőképességet. Az eredmény a vizsgálatokban folyamatosan visszaköszönt. Középkorú személyek esetén a túlsúly – főként a hasi elhízás – egyértelműen kapcsolatban áll a memóriateszteken történő rosszabb teljesítménnyel. Sőt, ha az elhízás megmarad, vagy netán súlyosbodik, az romláshoz vezet a későbbi teszteken. Ellenben a testsúly normalizálása pozitívan hat a memóriafunkciókra, illetve, ha a testsúly normál szinten volt kezdetben és később is, akkor a memória sem romlott.
Egyes vizsgálatokat étkezési kérdőívekkel is kiegészítettek, és a vöröshús, illetve a pörkölt típusú ételek rendszeres fogyasztásáról kiderült, hogy rontották a rövid távú memória funkciót. Az eredményeket a megváltozott anyagcsere-funkciókkal, illetve a nagyobb zsírtömeghez kapcsolódó gyulladásos mechanizmusokkal magyarázzák, melyek az agyi zsírszövetekre is kihatnak. Agyunk nagy része ugyanis zsír.
