A limfóma a rákos megbetegedések közül viszonylag gyakorinak mondható, hiszen évente több mint 2000 új beteget regisztrálnak. Érdemes tudni, hogy a limfómának 2 fő típusa létezik: a Hodgkin és a non-Hodgkin limfóma. Gyakoriságát tekintve ez utóbbiban többen szenvednek, ráadásul több altípusuk is ismert. „Mivel nyirokrákról van szó, így az egyik legjellemzőbb tünete a nyirokcsomó megnagyobbodás. Ez természetesen más betegség tünete is lehet (főleg fertőzések következtében figyelhető meg), ám ha a csomó nem múlik, fájdalmatlan, esetleg növekedésnek indul, úgy az mindenképp figyelemfelhívó jel, melynek jobb utána járni! Ezen kívül gyakori panasz az indokolatlan fogyás, éjszakai izzadás, bőrkiütések, továbbá az ismeretlen eredetű/visszatérő láz. Sajnos az is elképzelhető, hogy nem utal semmilyen tünet a problémára, és rutin vizsgálat alkalmával derül rá fény” – mondja Dr. Kárpáti Ágnes, a Trombózis-és Hematológiai Központ hematológusa.
Szerencsére a limfóma igen jól gyógyítható ráktípus- bár ehhez az szükséges, hogy mielőbb megszülessen a diagnózis. Éppen ezért amennyiben felmerül a legkisebb esélye is a limfómának, érdemes kivizsgáltatnia magát a betegnek! Az utóbbi években nagy fejlődésen ment keresztül az onkohematológia, és ma már elérhetőek ún. molekuláris diagnosztikai vizsgálatok is, melyek segítségével sejteni lehet a betegség lefolyását, az előirányzott terápia hatékonyságát.
Bár a daganatokra való hajlam öröklődő, ám a limfómánál nem mutatták ki, hogy nagyobb veszélyben lennének azok, akiknek családjában előfordult már a nyirokrák.
amennyiben felmerül a limfóma gyanúja, a fizikális és a laborvizsgálaton túl mindenképp szükség van az érintett nyirokcsomóból való mintavételre (biopszia). Ezen kívül fontos megtudni, hogy pontosan milyen típusú a limfóma, hol helyezkedik el, egy vagy több nyirokcsomó érintett, képzett-e áttéteket stb. Ehhez (PET) CT-re MRI-re, UH-ra, valamint érdemes mintát venni a csontvelőből is.
A limfóma kezelése attól függ, pontosan mely típusával is áll szemben a beteg (számos altípusuk létezik). A kezelést befolyásolja többek között a daganat lefolyása, növekedési üteme (lassú növekedésű-indolens), mennyire agresszív fajta, a beteg életkora, általános egészségi állapota stb. A terápia minden esetben egyénre szabott, így nincs egységes séma. Előfordulhat, hogy a rendszeres kontrollon, nyomon követésen kívül nincs szükség kezelésre, de gyakori, amikor gyógyszeres kezelésre, sugár/kemoterápiára, immunterápia, esetleg őssejt transzplantációra van szükség.
Sajnos a limfóma kiújulhat. Erre a legtöbb esély az első 2 évben van, ám gyógyultnak 10 év után nyilvánítják a beteget. Éppen ezért kell a gondos utógondozás és a rendszeres kontrollokon való részvétel. Ekkor vérvétellel, CT-vel és egyéb képalkotó vizsgálatokkal ellenőrzik az, vajon kiújult-e a daganat.
Ezek is érdekelhetnek!
- 3 NŐ, AKIK EGY MERÉSZ LÉPÉSSEL VÁLTOZTATOTTAK AZ ÉLETÜKÖN
- 5 NŐ, AKIK EGYÜTT 300 KILÓNÁL IS TÖBBET FOGYTAK
