Simonyi Balázs filmeket, reklámokat készít, fotográfusi és színházi múltja is jelentős. Kétgyermekes családapa. Ultrafutó. Négyszeres Spartathlon-teljesítő – zsinórban. Most pedig erről, az ultraversenyek között is kiemelkedően kemény versenyről forgatott filmet. „Nem klasszikus sportfilmet szerettem volna készíteni. Az Ultra az újra megtalált ősi mozgásformáról, a futásról, azon belül a bensőnkről és a hajtóerőinkről szóló film, ha úgy tetszik, egy szerelmes film testről és lélekről.”
Itt senki sem hős
A távolság Athén és Spárta között 246 kilométer. Évente egyszer, szeptember utolsó hétvégéjén négyszáz amatőr futó vág neki a távnak, hogy az Akropolisz lábától a szigorú másfél napos szintidő alatt Spárta főterére, Leonidasz király szobrához érjen. Hérodotosz leírása szerint Kr. e. 490-ben az athéniak futárt küldtek Spártába, hogy segítséget kérjen a perzsák ellen. Pheidippidész reggel indult és másnap alkonyatra ért oda. John Foden, a brit légierő tisztje (és egyben hobbifutó) 1982-ben azon tűnődött, vajon lehetséges-e 36 óra alatt teljesíteni ekkora távot. Öt társával együtt indult útnak, végül hárman értek célba szintidőn belül. Egy évvel később megrendezték az első Spartathlont. „Sokan gondolják úgy, hogy itt csodaemberek futnak, tökéletes testfelépítéssel.
Pedig dehogy! El sem tudod képzelni, milyen alkatú, korú embereket látok célba érni. Itt nincsenek hősök, csak hétköznapi emberek mérhetetlen kitartással, akarattal, készen arra, hogy felfedezzék az utat és egyben önmagukat. Bizton tudom, hogy futni mindenki tud. 5 kilométert, maratont is, ultrát is. Csak elhatározás kérdése, a test képes rá, a mentális erő pedig egyénfüggő. Nem véletlenül közhely, hogy minden fejben dől el.” De miért is fut az ember, ha az fájdalommal, lemondásokkal jár? Minek kínozza magát másfél napon keresztül, kérdezheti a kívülálló. Erre a kérdésre próbál választ adni a film öt futó megrázó, érzelemgazdag történetén keresztül.
Fut a német nő, aki elvesztette gyermekét. Fut, hogy enyhítse bánatát. Fut a francia apa és születési rendellenességgel felnőtt fi a. Futnak, mert a fi ú állapota jelentősen, pozitívan változik, ha mozog. Fut az ötvenes magyar férfi , aki már ötször próbálkozott a távval, és ötször bukott el. Fut, mert (saját bevallása szerint) tehetsége nincs, de szorgalma van, és a futásban keresi a sikert, a kiteljesedést. És fut Balázs, aki tíz éve magánéleti és munkahelyi „gödörből” szeretett volna a sport segítségével kimászni. „Klasszikus futóevolúció az enyém, először futottam egy kört a háztömb körül, majd hirtelen és mohón maratont, félmaratont. Érdekelt, mi van a 42 kilométeren túl, mert a sok futóbarát duruzsolt róla – meséli. – Kíváncsi vagyok a világra és magamra, a futás által pedig olyan helyekre, tájakra is eljutottam, beleértve a saját lelkemet és elmémet, ahová nem is gondoltam volna.
Pár éve találkoztam egy volt egyetemi évfolyamtársammal, akivel akkor már hosszú ideje nem láttuk egymást. Megjegyezte, mennyire más az alkatom, és főleg: megváltozott, kitisztult a tekintetem. Ez tetszett, mert a futás miatt lehetett így, vagy csak jók voltak a fényviszonyok. Mert ez a sport olyan, mint az ingyenes lélekgyógyász. Nem ad választ minden kérdésre, de közelebb hoz a megoldáshoz, lemeztelenít. A futás az én pszichológusom, a testem a tornatermem. A futásnak szemlélet- és jellemformáló hatása van: alázatosabbá és fegyelmezettebbé tesz, megtanulod általa értékelni az apró dolgokat, amiket egyébként észre sem veszel. Egy mosolyt, egy ölelést, egy árnyékot, egy pohár vizet.
„NYOMJÁK A VASMAMIK!” – BABAKOCSIS FUTÁS
