Mivel mindannyian diétaszakértők vagyunk, könnyen esünk abba a hibába, hogy merő jószándékból osztjuk az észt annak, aki valóban elszánt és küzd az életmódváltással. Pedig jobb, ha néha inkább lakatot teszünk a szánkra, mert sok fogyókúrázó inkább kiborul a megjegyzésektől, tanácsoktól, és bánatában újra enni kezd.
„Ezt már próbáltad?”
Kéretlenül ne adjunk senkinek tanácsot, még segítő szándékkal sem. Ha nem kérdezi, mire esküszünk, akkor végképp ne kezdjük el ecsetelgetni, hogyan tudná eltüntetni azt a felesleges zsírt a hasáról. Ne akarjuk megmondani a másik embernek, hogy mit kellene ennie, mit nem, melyik diéta most a menő, és mitől lenne még hatékonyabb a fogyása. Bőven elég, ha erőt és kitartást kívánunk az elhatározásához.
„Csak kevesebbet kell enni!”
Ha ez ilyen egyszerű lenne. Talán a legbántóbb megjegyzés arra utalni, hogy a másik rémesen sokat eszik. Ennél már csak az a sértőbb, ha ezt még tovább fokozzuk: ha én ennyit ennék, mint te, már akkora lennék… Higgyük el, hogy a másik egyrészt tudja, hogy mit szabad és mit nem, illetve vegyük azt is számításba, hogy például egy 100 kilós fogyni vágyónak a létfenntartáshoz több energiára van szüksége, mint egy 70 kilósnak.
„Csináltam neked fogyis sütit”
Ha nem akarunk kínos helyzetbe kerülni, akkor ne akarjuk meglepni a fogyókúrázót semmivel. Bízzuk rá, el tudja dönteni, hogy mit akar enni. Ha meg vendégségbe érkezik, akkor kérdezzük meg előtte, hogy mit enne szívesen, mert lehet, hogy az általunk gondolt desszert egyáltalán nem fér bele a napi tervezett kalóriamennyiségbe. Ha szeretnénk támogatni a tervében, akkor mindig kérjük ki a véleményét, ne hozzuk kényszerhelyzetbe.
„Végre úgy nézel ki, ahogy megismertelek!”
Lássuk be, ennél hervasztóbbat nehéz lenne mondani a párunknak, barátunknak, akár nőről, akár férfiről van szó. Ne kérdőjelezzük már meg az elmúlt 5-10-20 évet, csak azért, mert nem őrizte meg gimnazista formáját. Azt se mondjuk, hogy még jobban foglak szeretni vagy még jobban kívánlak, ha lefogysz, mert ez is csak a rossz érzéseket kapcsolja be. Támogassuk erőfeszítéseit, és mindig hozzuk a tudomására, hogy mennyire becsüljük az elszántságáért.
„Egy falattól még semmi bajod nem lesz!”
Soha ne csábítgassuk a életmódváltót, különösen ne ilyen lekicsinylő stílusban. Ha valaki elszánt, akkor nem fog édességet enni, mert könnyebb lemondani róla, mint egy falat után tovább sóvárogni. Fogyókúrázó családtagjainkat, barátainkat ne csábítgassuk pizzériába vagy cukrászdába, engedjük meg nekik, hogy olyan éttermet válasszanak, ahol ők is találnak az étrendjükbe beilleszthető ételeket. Mindenkinek kellemetlen azt látni, hogy a fogyókúrázó eszik egy levest, aztán órákig azt nézi, a többiek hogyan habzsolnak. Ne tegyük ki ennek hősiesen küzdő szeretteinket.
„Mennyit edzettél ma?”
Ehhez sincsen semmi közünk. Az effajta kérdezősködésnek könnyen ellenőrző, számon kérő felhangja van, ami ismét csak ellenállást, lázadást szül. Sokkal építőbb és támogatóbb, ha mozogni hívjuk hősünket, akár egy könnyed séta vagy túrázás erejéig. A konditermet bízzuk rá, ne atyáskodjunk felette.
EZ IS ÉRDEKELHET:
- Sikeres fogyás: Ez a 8 motivációs trükk segíteni fog!
- A lelki háttér is befolyásolja a fogyókúra sikerét
- Így vágj bele az életmódváltásba! Íme a személyi edző tanácsa
