Alexander-technika – szelíd gyógymód a krónikus fájdalom ellen

A fájdalom ellen, a harmóniáért: „ Az Alexander-technika segítségével lebontjuk és újraépítjük a tartást, a mozgást”
Fotó: Shutterstock

Leszorított nagylábujj: mindössze ennyi kellett hozzá, hogy F. M. Alexander torkán az előadás végén egy hang se jöjjön ki. Lássuk be, ez igencsak kellemetlen, ha az ember éppen a színpadon áll. A gyerekkorában sokat betegeskedő ausztrál színész az 1890-es években orvostól orvosig járt, de beszédproblémái rendre újból jelentkeztek a színpadon. Végül saját maga találta meg a megoldást – így született meg az Alexander-technika. A Diéta és Fitnesz újságírója Pető Judittal, a módszer tanárával beszélget.

„A fájdalom lassacskán elmúlt”

– Egész életemben ültem: az iskolában, a munkahelyen, a színházban, a baráti találkozókon. 42 éves koromra gerincsérvem alakult ki, három is. A fájdalom miatt tízpercenként fel kellett állnom, márpedig ez egy ülőmunkát végző embernél több mint kellemetlen – meséli Pető Judit, akivel budapesti otthonában üldögélek, mint utóbb kiderül, meglehetősen rossz testtartással.

A szakember az elsők között tanulta és tanította hazánkban az Alexander-technika metódusát.

– Nem akartam elfogadni, hogy együtt kell élnem a fájdalommal. Kerestem a hatékony kezelést, mígnem egy barátnőm a kezembe nyomott egy névjegykártyát. Így ismerkedtem meg az Alexander-technika módszerével, amelynek hála, a fájdalom lassacskán elmúlt, fél évvel később pedig már tudtam, hogy a továbbiakban ezzel szeretnék foglalkozni – folytatja a történetét.

Személyre szabott módszer

F. M. Alexander száz évvel korábban fejlesztette ki a róla elnevezett technikát. A színész tükör előtt vizsgálta a testtartását, minden porcikáját, és közben rájött, hogy az évek során felgyűlt feszültség nagyban hozzájárul beszédproblémájához: a színpadon állva megfeszítette lábának izmait, és emiatt ment el a hangja. Holisztikusan szemlélte, testi-lelki egységként kezelte az emberi lényt. Módszerét néhány évvel később már másoknak is tanította.

– Én 1998 óta segítek a hozzám fordulóknak. Itthon ma körülbelül ötvenen foglalkozunk az Alexander-technikával, de még mindig nem vagyunk elegen, hiszen ez a módszer személyre szabott, azaz egyéni problémákra keresünk egyéni megoldásokat – mondja Judit.

A kulcs a tudatosság

Pető Judithoz többnyire krónikus fájdalommal küzdő emberek érkeznek: zenészek, színészek, sportolók, táncosok, tanárok, illetve bárki, aki nem múló problémától szenved.

– A legfontosabb a tudatosság, főleg a saját testüket munkaeszközként használó emberek esetében. Az öntudatlan izomfeszülés egy idő után fájdalmakhoz vezet, visszatérő probléma jelentkezhet például a derékban, hátban, fejben. Az évtizedek során beidegződött sok rossz mozdulat, a helytelen tartás tovább ront a helyzeten. Az Alexander-technika segítségével lebontjuk és újraépítjük a tartást, a mozgást – magyarázza. – A cél, hogy a leghétköznapibb tevékenységek során is jól tartsuk magunkat, ne végezzünk felesleges mozdulatokat.

Kecsesebb, szebb lesz a mozgásunk, és mivel elengedjük a feszültséget, a lélek is megkönnyebbül.

Házi feladat: figyelni önmagunkat

Az első találkozás mindig egy hosszabb beszélgetéssel kezdődik.

– Tudnom kell, az illető milyen műtéteken esett át, milyen betegségei voltak korábban, hogy tényleg személyre szabottan segíthessek – sorolja a szakember, és közben már a tartásomat igazítja. – Alapvető, hogy a fej-nyak-gerinc viszonya rendben legyen. Képzeljük el, hogy a fej egy héliummal töltött lufi, amely felfelé szállna, ha a zsineget fogó gyerek elengedné; a zsineg a nyak, a gerinc pedig a képzeletbeli gyerek keze.

Persze a gyakorlatban nem ilyen egyszerű a dolog, már csak azért sem, mert a fejünk jóval nehezebb, mint gondolnánk, 6-8 kiló. Súlyáról magam is meggyőződöm, amikor Judit a kezembe nyom egy ötliteres vizes ballont. Ezek után az asztalra fektet, megmozgatja a karjaimat, lábaimat (közben százszor is elhangzik, hogy „engedd!”). Nemcsak állapotfelmérés zajlik, de lazítja is a feszült izmokat, és az eredmény önmagáért beszél.

10 perccel később már jóval könnyedebben, szebb tartásban, kevésbé fájó derékkal ülök a tükör előtt.

Azt kéri, figyeljem magam – ez a házi feladat –, mikor tartom magam rosszul, mikor feszítem meg az izmaimat feleslegesen, de azt is, ha segítséggel új módon mozdulok.

Akarjunk változtatni!

– Nem kell mindent erőből csinálni! – hangsúlyozza Judit. – Amikor azt mondom, nézz oldalra, ne fordítsd az egész testedet, elég, ha arra nézel. Amikor azt mondom, érintsd meg az előtted álló tükröt, ahhoz sem szükséges befeszíteni a hátadat, válladat. Járt hozzám egy derékfájós tanárnő, pár hónap alatt nemcsak a krónikus fájdalomtól szabadult meg, de az éjszakai fogcsikorgatástól is, márpedig utóbbi hosszú távon a teljes fogsorát tönkretehette volna. A munkát mindenkinek magának kell elvégeznie, én csak az utat mutatom. A lényeg, hogy akarjunk változni.

Önmagunk megváltoztatása persze soha nem könnyű, de sokat nyerhetünk.