Persze kamaszként nem úgy féltjük a gyermekeket, mint kiskorukban, de biztos átfut az agyunkon, vajon nem ártalmas-e a sok doppingszer, izomnövelő, étrend-kiegészítő, amivel találkozhat. Valójában nem tudhatjuk, hogyan tölti ott az idejét a csemeténk. A környezet egészséges – de vajon amit ott csinál, az is az?
Ha a 14-15 éveseket már nem is tarthatjuk minden percben szemmel (főleg, mert ez számukra ciki), gondoskodjunk arról, hogy más megtegye helyettünk. Beszéljünk az edzőteremben oktató edzőkkel: ők felelnek azért, hogy a srácok megdolgozzanak az izomzatért, hogy ne csak tablettát vásárolni menjenek le a terembe, hogy megtanulják a súlyemelés szabályos technikáját. Srácunk ráadásul nagyon menő lesz, ha eldicsekszik azzal: neki saját személyi edzője van.
Figyelem, önbizalom, akaraterő
Az edzőtermi edzés akkor is hasznos lehet, ha gyermekünk komolyan vesz valamilyen sportágat: az erősítés a legtöbb mozgásformához megfelelő alapozást nyújt. A személyi edző pedig más szempontból látja el a kamaszt jó tanácsokkal, mint a tornatanára. Így például megtanulhatja, hogyan tornázzon otthon, hogyan legyen gyorsabb, hogyan étkezzen. (Ez biztosítja azt is, hogy nem kell életünk végéig személyi edzőre költenünk a keresetünket.)
Az ok persze mindegy is: ha gyermekünk rendszeresen szakemberrel dolgozik együtt, akkor biztosak lehetünk abban, hogy erősebb lesz, megnő az önbizalma, magabiztossá válik, kialakul a normális testképe és megszereti a mozgást. Nem fog idegenkedni az idegenek előtti megjelenéstől – és nem utolsó sorban kevésbé lesz fizikailag sérülékeny. A sport ezen kívül hozzásegítheti a szellemi éréshez is: a fegyelmezett, akaraterős gyerekek előbb lesznek felnőttek.
A gyerekekkel dolgozó személyi edzők leggyakrabban csak egy gyerekkel foglalkoznak egyidőben. Ha kiscsoportos foglalkozásról van szó, akkor 3-5 főre kell gondolnunk. A 6-9 éveseknek főleg mozgás-orientált órákat tartanak: ugrásokkal, dobásokkal, egyensúlyozásokkal. A nagyobbak viszont már kondíciót és izomerőt, állóképességet szerezhetnek.
Hogyan találjunk megfelelő személyi edzőt?
- Győződjünk meg arról, hogy megfelelő (országosan elismert) végzettséggel rendelkezik. Nézzük meg az edzőterme ismertetőjét az Interneten.
- Kérdezzük meg, dolgozott-e már gyerekekkel. Előny, ha van tornatanári végzettsége, hiszen akkor érti a srácok nyelvét. A tapasztalat azért is fontos, mert a gyerekek folyamatosan nőnek, változnak, ezért velük nem lehet egyetlen összeállítást gyakoroltatni egész évben – a tréningeknek is folyamatosan hozzájuk kell idomulniuk.
- Mielőtt belevágnánk a rendszeres edzésbe, kérjünk általános vizsgálatot a gyerekorvostól annak kiderítésére, vajon nincs-e a kölyöknek asztmája, cukorbetegsége, vagy bármilyen egyéb rejtett betegsége, ami akadályozná a mozgásban.
- Győződjünk meg arról, valóban itt van-e az ideje elkezdeni az edzéseket. A szakemberek azt mondják, 6-8 éves korban erre már készülhetünk, de sok függ a gyermek érettségétől. A fizikai, biológiai érettség nem jelenti automatikusan, hogy érzelmileg is készen áll. Figyeljük a csemeténket különböző élethelyzetekben: képes-e elfogadni és végrehajtani utasításokat? Képes-e együttműködni egy csoporttal? Képes-e másokkal lépést tartani? Az sem mindegy, hogy csak pillanatnyi fellángolásról, a többiek utánzásáról, vagy valódi vágyról van-e szó: képes lesz-e kitartani akkor is, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan ő szeretné?
- Amikor elbeszélgetünk a kiválasztott személyi edzővel, figyeljük meg a személyiségét, próbáljuk kideríteni, hogy eléggé rugalmas-e, képes-e fegyelmet tartani? Esetleg vannak saját gyerekei? Fontos, hogy olyan valakit találjunk, akiben megbízik a gyermekünk, és akit tisztel is. Aki példakép a számára. A cél nem a tökéletes testfelépítés, hanem a mozgás megszerettetése, az, hogy a gyerekek akarjanak edzeni. Ha az edző nem motivált, akkor a srácok sem lesznek azok.
- Ha az edző személyét megfelelőnek találtuk, nézzünk meg egy-két edzést is: a gyerekek például nem bírják a monotonitást. Mókára, változatosságra van szükségük – arra, hogy észre se vegyék, hogy „dolgoznak”.
